Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt VII. Színpadi művek A zenés művek általában több műfajúak. Az irodalmikig is rögzíthető szöveg mellett az önállóan is elkülöníthető zene, zárt zenei számok, aláfestő zene, előzene, közzene teszik a művet zenés művé. A gyakorlatban ezen belül az opera, (opera in musiea), amely elsődlegesen zeneművet vagy az operett (kisopera, rövid tréfás opera), amely tiszta műfajú zenés színpadi játékot jelent, nem okoz gondot. A zene elsődlegessége kétséget kizáró mindkét műfajban. A többi zenés színpadi mű vonatkozásában azonban a szerzői elsődlegesség kérdése gyakran felmerül. Az Szjt 5. § (1) bekezdése ugyan rendezni látszik ezt a kérdést, a több szerző közös művére együttesen nyújtott védelmet ad, akár egyenlő arányban oszthatót is. A színpadi mű közös szerzői (író, zeneszerző, dalszövegíró, koreográfus) gyakran a közös szerzeményen belül végzett alkotásuk kimutatható egyenetlensége esetében sem tudnak megegyezni a műfaji meghatározásban, mert ez egyben szerzőiségük rangját is jelenti. A gyakorlati vitát a felhasználási szerződésben kifejezett díjtétel különbség sem oldja fel, mert a szerzők a mű elsődleges szerzőiségét, az első eredeti gondolat, önálló eredeti ötlet kizárólagosságát vitatják. A személyhez fűződő jog ütközteti a társszerzőket és ez a műfaji elbírálás tekintetében is vitás lehet. Ez pedig azért nem mindegy, mert sokszor megelőzi a vagyoni jogok nyújtotta előnyöket is. Lényegében — a törvény szóhasználatával élve — az eredeti szerzőség megállapításáról van szó. Mindenki más az eredeti szerző mellett csak társ, az eredeti önálló gondolat, ötlet megzenésítő je, koreográfusa stb. A teljes mű műfaji megítélése, az elsődleges szerzőiség megállapítása szempontjából a domináns rész a döntő. Ha a mű sérelme nélkül a részek szétválaszthatnak önálló művekké is válhatnak és önálló szerzői jog illeti meg külön a részeket is. A több szerzős és egyműfajú művek mint új típusú színpadi művek, a színpadi játékok sorában napjainkban alakultak ki. Ezekben a művekben a szöveg, a zene, a mozgás koreográfiája, a tánc és a képzőművészeti megjelenítés egysége a mondanivaló szolgálatában annyira összeötvöződtek, hogy egymás nélkül nem állnak meg. A politikai protesztek, a dokumentum játékok írói-zenei, de még technikai részelemei is nemcsak építőalapanyaga a műnek, mert egyik sem áll meg önállóan, így kölcsönös kötőanyagai egymásnak. Külön-külön értelmetlenek, hatásukat vesztik, nem tudhatnak önálló művé válni. Több szerző, egy műfaj: összetett mű. Származékos művek j 3. Az átdolgozások és feldolgozások az elmúlt ~ pár évtizedben új szerzői magatartást alakítottak ki. A színház mindig igyekezett arra, hogy*az eredeti kortárs műveken kívül a múlt értékes alkotásaiban is megmutassa a mondanivaló és a gondolatok maiságát. A klasszikus külföldi vagy hazai művek ezt a megjelölést éppen örök emberi, maradandó, művészi szempontból is magas színvonalú értékeik miatt kapták. E művek magas művészi értéke és színvonala, de nem egyszer és elsősorban örök emberi mondanivalóik etikája vagy előremutató intelmei szorítják a színházat arra, hogy a kor módosult erkölcsi kategóriáit szembesítse ezekkel. Az etikum és esztétikum, az erkölcsileg, társadalmilag jó vagy a rossz, a szép vagy a rút új megfő-
