Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
VII. FEJEZET Színpadi müvek A) Színpadi mű fogalma A kulturális életünkben bekövetkezett változások már régóta időszerűvé tették a színház körül képződött új fogalmak és a régi megfogalmazások szembesítését. A színpadi mű fogalmi meghatározása a régi joganyagban sem volt egyértelmű és szabatos. Az írói művek közül a színpadi művet mind a régi, mind az új törvény is kiemeli bizonyos sajátosságainak elhatárolása útján, többek között azzal, hogy nyilvános előadásra szánták. Világhy Miklós siet hozzátenni, hogy „a színművet tehát a szerzői jogi védelem szempontjából nem feltétlenül irodalmi értelemben vesszük”, mert színműnek minősül minden írói alkotás, amelynek dramatizált formája van. A színpadi művek sorában ismerünk a műfaji tagozódáson belül olyanokat is, amelyek nem írói alkotások az előbb említett irodalmi megközelítésben. Ha nem is hordoznak drámai elemeket, nem is „dramatizáltak”, de feltétlen egyéni és eredeti gondolatot jelenítenek meg. e gondolat a művészet területére esik és rögzített formában ölt testet. A balett és a néptánc területe ez. A táncírás — bármilyen tökéletesen is közelíti meg a figurális kifejezési formákat — kevés ahhoz, hogy az előadóművész csak ennek alapján fejezze ki a gondolatot. A táncok anyaga, koreográfiája zömében az alkotók és balettmesterek fejében halmozódott fel. Természetesen a reprodukálhatóság követelménye — ha nem is tapintható módon rögződik, bár a mai technikai eszközök mellett (film) rögzítése is lehetséges — megáll addig, amíg az egyéni gondolat létrehívója azt szóban közvetíteni tudja. A tánc is önállósult színpadi mű, színpadi művészet. A színpadi mű fogalmának meghatározásánál azért kell többet időzni, mert korunk színháza a kifejezési formák számtalanját kutatja ahhoz, hogy a társadalmi mindanivaló társadalmi-gondolati gazdagságát egyéni és eredeti módon jelenítse meg. A dokumentum drámák, a protesztek és a kifejezés több új formája, amelyek nyilvános ügyiratokat, dokumentumokat, periratokat, bírói ítéleteket dramatizálnak, csak a színpadon való alkalmazásuk miatt mondhatók színpadi műnek. Bár a törvény az említett anyagokat önmagukban nem részesíti szerzői jogi védelemben, mégis a feldolgozás sokrétű tormája és nyilvánosságra szánt megjelenítése egy új drámatípust, színpadi művet hívott létre. Amíg itt nem áll meg a meghatározásból „az írói alkotás” feltétele, addig feltétlen megáll a dramatizálás, mint követelmény. 231
