Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt V. Felhasználási szerződések 26. Az irodalmi művekre kifejtettek nem mindenben irányadók az időszaki lapokban megjelenő írói művekre. Ezekre ugyanis a Kr hatálya nem terjed ki. Mivel ilyen vonatkozásban más jogszabály ez idő szerint nem jelent meg, ezekre a felhasználási szerződések általános szabályait (Szjt 25 — 30. §) kell értelemszerűen alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a szerződést nem kötelező írásban megkötni, ha a művet a napilapokban, folyóiratokban történő közzétételre szánják (Vhr 21. §). Az ilyen jellegű műveknél az írásbeliséghez való feltétlen ragaszkodás sok esetben rendkívüli nehézségeket jelentene. Az Szjt 31. § (2) bekezdése folytán egyébként a napilapokban, folyóiratokban közzétételre kerülő művekre a kiadó nem szerez kizárólagos jogot, kivéve, ha azt külön kikötötték. Nincs tehát akadálya annak, hogy a szerző e műveinek egyéb célú kiadására a szerződés tartama alatt mással is szerződjön (pl. a napilapnak közlésre átadott és elfogadott novellára a szerző más kiadóval is köthet szerződést). Zenemüvek kiadása ( 27. A zeneművekre sem terjed ki, ezekre ugvanis külön jogszabálv, a 6/1972. (VIII. 19.) MM sz. rendelet (a továbbiakban: Zkr) vonatkozik. A kiadói szerződések már ismertetett szabályaitól való főbb eltérések a Zkr-ben a következők : A szerződés feltételei közé nem kötelező felvenni a zenemű terjedelmét, és a tiszteletpéldányokat, amennyiben pedig a kiadói szerződés a mű kottaanyagának bérleti úton történő forgalombahozatalára irányul, a kézirat formájára és átadásának időpontjára, valamint a kiadás határidejére vonatkozó feltétel is mellőzhető. Szerződést határozatlan időtartamra is lehet kötni. Az ilyen szerződést 208 Időszaki lapok eltérő szabályai mivel az átadott kéziratpéldányok közül csupán az egyik példány visszaszolgáltatását teszi kötelezővé, eltérő szerződési kikötés hiányában {Kr 36. §). A gyakorlatban ugyanis rendszerint több — általában három — példányban köteles a szerző a kéziratot benyújtani {Kr 5. §), amire kiadói munkapéldányok (lektoráltatás stb.) céljából van szükség. Ezek közül tehát csupán egv példányt köteles a kiadó hat hónapig megőrizni, majd visszaszolgáltatni. Ezt a rendelkezést egyébként a 26/1959. (V. 1.) Komi. sz. r. sajtóigazgatási jellegű 7, § (4) bekezdésével összhangban kell értelmezni. Eszerint az előállítás befejezésétől számított 6 hónapig tulajdonképpen a nyomda köteles a kézirat megőrzésére, bár 3 hónap múltán már megállapodás folytán azt visszaadhatja. A szerző azonban nem a nyomdával, hanem a kiadóval áll jogviszonyban, így a kéziratnak a jelzett időn túli visszaszolgáltatásáért a kiadó felel, hacsak nem állapodtak meg ettől eltérően. A visszaszolgáltatási kötelezettséget a felek a szerződésben oly módon is szabályozhatják, hogy a művet, ill. annak kéziratát akár a szerződés teljes tartamára a kiadó őrizze. Ehhez különböző érdekei fűződhetnek a kiadónak, pl. azért, hogy az ismételt kiadásoknál a kézirat rendelkezésére álljon, bár ehhez általában elegendő a korábbi kiadás kellő számú példánya is.
