Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 31 — 32. §. Kiadói szerződés Minden más esetre nézve viszont a Kr úgy rendelkezik (6. §), hogy a kiadónak a teljes kézirat átvételétől számított 4 hónapon belül kell nyilatkoznia a mű elfogadása felől. Tankönyveknél még ennél is hosszabb idő, 8 hónap áll rendelkezésre, mert ezeknek a műveknek a tartalma, mint az oktatás fontos része, hatósági jóváhagyásra is szorul. A kiadónak e nyilatkozattételi kötelezettsége csak a teljes kézirat — tehát részteljesítés esetén az utolsó kéziratrész — átvitele után következik be (Legf. B. IV. 20 333/1965. sz.). Az említett határidők meghosszabbíthatók, ha valamilyen alapos okból — a mű nagy terjedelmére, a kiadhatóság kérdésében való eltérő lektori véleményekre stb. tekintettel — a kéziratra a rendelkezésre álló időn belül a kiadó nem tud nyilatkozni. A nyilatkozattételi idő ekkor legfeljebb 30 nappal és csak egy alkalommal hosszabbítható meg, de ezt is a határidő előtt legalább 20 nappal közölni kell a szerzővel. Az elfogadásra nyitvaálló időn belül a kiadó tehát vagy úgy nyilatkozik, hogy a művet elfogadja, azaz a szerző teljesítését megfelelőnek tartja, vagy pedig azt közli, hogy a mű kéziratát kijavításra visszaadja. Döntése előtt egyébként a kiadó sok esetben egy, vagy több külső szakember (lektor, bíráló) véleményét is kikéri, ezek állásfoglalása azonban őt természetesen nem köti. Ennek megfelelően a bíróság adott esetben kimondta, hogy nincs olyan jogszabály, amely szerint a kézirattal kapcsolatos kifogásait a kiadó csak szakmai lektor véleménve alapján közölheti a szerzővel (Legf. B. Pf. in. 20 383/1972.). A nyilatkozat elmaradásához az a jogkövetkezmény fűződik, hogy a határidő elteltével a kéziratot elfogadottnak kell tekinteni. A teljesítés tehát ilyenkor olyannak minősül, mintha azt a kiadó megfelelőnek, ill. kiadásra elfogadhatónak találta volna. Mind a kézirat elfogadását, mind pedig az esetleges kijavítás iránti igényt természetesen írásban kell közölni [Kr 2. § (2) bek.], mivel ez a nyilatkozat a teljesítéssel kapcsolatos. A szóbelileg közölt ilyen nyilatkozatoknak tehát nem lehet joghatást tulajdonítani (Legf. B. Pf. IV. 20 344/1966. sz.). A kijavítás iránt bejelentett kiadói igényt egyébként kellő részletességgel meg kell indokolni és annak elvégzésére megfelelő új határidőt kell megállapítani. Az ezt követően újból benyújtott kézirat elfogadása kérdésében a nyilatkozattételre 3 hónap áll a kiadó rendelkezésére, de a felek ezúttal már eltérően is megállapodhatnak; értelemszerűen ugyanez vonatkozik a kijavításra ismételten visszaadott kéziratra is [Kr 6. § (3) bek.]. Az Szjt 29. §-ával kapcsolatban említettük, hogy a kijavításra a szerző csak kellően indokolt esetben köteles. Amennyiben a kiadó ez irányú kívánsága nem kellően megalapozott, vagy esetleg visszaélésszerű ennek a jognak a gyakorlása, a szerződésszegésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A bírói gyakorlat már korábban is kialakította, hogy azt a kérdést, vajon a mű abban a formájában valóban alkalmatlan-e a kiadásra, vita esetén a bíróság bírálja el — a per adatai, esetleg szakértői bizonyítás lefolytatása után (Főv. Bír. 16. P 31 153/1959/4. sz. ítélet). Ebből természetesen nem következik hogy a bíróság adott 197
