Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 29. ß. Alkotói megbízások 2. A jövőben alkotandó műre kötött szerződés rendszerint kettős arculatú. Egyesülnek benne a megbízási — sőt bizonyos értelemben a vállalkozási — szerződés és a felhasználási szerződés elemei. Kissé leegyszerűsítve, úgy jellemezhetjük ezeket a szerződéseket, hogy bennük a felhasználó abban a reményben bízza meg a szerzőt meghatározott mű elkészítésével, hogy az alkalmas lesz a kívánt társadalmi felhasználásra. Vagyis: a felek a szerződés megkötésekor olyan alkotásra létesítenek megállapodást , ami még csak körvonalaiban, elképzelésben él, ami lehetséges, hogy meg sem fog valósulni, s ha megvalósul is, bizonytalan, hogy megfelel-e a hozzá fűzött várakozásoknak. Ebből a sajátságos kiinduló helyzetből folynak a jövőben alkotandó művekre vonatkozó szerződés sajátosságai: a szabályozásnak gondolnia kell olyan, a kész műre kötött felhasználási szerződéseknél elő se forduló esetekre, hogy milyen jogi következménye legyen annak, ha a mű nem készül el, hogy a sikertelenség kockázatát ki viselje, hogyan rendezzék az elkészült mű tekintetében a gyakorlati tapasztalat szerint rendszerint felmerülő kisebb-nagyobb változtatási kívánságok végrehajtását, — s egyáltalán, hogyan bíráltassék el, hogy ami elkészült, alkalmas-e a szerződésszerű felhasználásra. Érdekes módon oldja fel ezt a kettősséget a jövőben alkotandó színpadi művekre vonatkozó szerződés. Az erre vonatkozó végrehajtási rendelet a jogviszonyt kettébontja, egy megíratási és egy, a megíratási szerződés teljesítését követő, tehát most már kész műre vonatkozó színpadi előadási szerződésre (lásd részletesen a 39. §-nál). Elfogadás | 3. A megbízás alapján készített mű elfogadása, vagv nem fogadása ennek a sajátos kapcsolatnak döntő pontja. Itt dől el, hogy a felhasználó alkalmasnak találja-e a művet a célba vett felhasználásra, s ezzel az is, hogy a mű valójában eljut-e a társadalomhoz, ami a szerzőnek mind erkölcsi, mind anyagi szempontból elsőrendű érdeke. A megbízás alapján elkészült mű elbírálása felelősségteljes döntést kíván, s e döntés kialakításának folyamata sem egyszerű. A felhasználó rendszerint szervezet, amelynek állásfoglalását saját szervezeti rendjében kell kialakítania, s ez a folyamat többnyire szakvéleményezést, lektori, dramaturgiai munkát, zsűrizést követel meg. A szervezet egyébként — a tapasztalat szerint — önmagában is hajlamos a döntés elhúzására. A törvény itt elsősorban azzal siet az alkotó segítségére (s ugyanakkor a felhasználót szervezetszerű, pontos működésre serkenti), hogy az elfogadás tárgyában hozandó állásfoglalást szigorú határidőhöz köti. Ez a határidő a Vhr 23. §-ának (1) bekezdése szerint általában az alkotói megbízás alapján készült mű átadásától számított két hónap, — az egyes műfajokra vonatkozó végrehajtási rendeletek azonban eltérő határidőt állapíthatnak meg. A felhasználó nyilatkozattételi kötelezettségének megtartását a Vhr idézett rendelkezése igen hatékonyan biztosítja: ha a felhasználó az elfogadásra nyitvaálló határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak 179 Az alkotói megbízások sajátosságai
