Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 25. §. Szerző — felhasználó nyilvánosságra hozott mű esetében az első nyilvánosságrahozó [6. § (1) bek.], az ismeretlen szerzőtől eredő népművészeti műveknél a Vhr felhatalmazása alapján fellépő Szerzői Jogvédő Hivatal [6. § (2) bek.], a rádió vagy televízió műsorának átvétele esetén a Magyar Rádió és Televízió [23. § (2) bek.], a tudományos intézetek és állami szervek összeállításában megjelenő gyűjteményes művek tekintetében az illető intézet vagy szerv [35. § (1) bek.], az elkészült film tekintetében a filmgyár [41. § (3) bek.], ipari termelés célját szolgáló ipari tervezőművészi alkotás tekintetében a felhasználó iparvállalat (47. § b) pont]. Ugyancsak a szerzői oldalról pótolja a szerző hozzájárulását a bíróság ítélete a kényszerengedély (24. §) esetében is. Ha a felhasználási jogok felől többen jogosultak rendelkezni — ez az eset a szerzőtársak által alkotott műnél, valamint minden olyan esetben, amikor a szerző vagyoni jogai több^örököstárs között oszlanak meg — , a felhasználási szerződést a jogosultak csak együttesen köthetik meg. Ha egyikük a felhasználáshoz való hozzájárulását visszaélésszerűen tagadná meg, szóba kerülhet, hogy az Ptk 5. §-a alapján jognyilatkozatát a bíróság ítélete pótolja. A felhasználói oldal | 2. Kivel köthet a szerző felhasználási szerződést? A felhasználói oldalon általában szervezeteket találunk. Társadalmi tulajdon alapján álló társadalmi-gazdasági rendszerünkben ez természetes: zömmel állami (részben társadalmi) kézben van a könyvkiadás, társadalmi szervezeteké a sajtó, állami intézményként működik a rádió-televízió és a filmgyártás, állami színházak, hangversenyirodák tevékenykednek, állami beruházásokkal kapcsolatos a legtöbb képzőművészeti megbízás, állami tervpályázatokon mérik össze tehetségüket az építőművészek, állami és szövetkezeti ipar állítja elő az iparművészeti termékek túlnyomó részét. Ezek a tények meghatározzák, hogy a felhasználási szerződés felhasználói oldalán rendszerint szocialista szervezeteket találunk. Emellett azonban számos olyan helyzet is adódik, amikor társadalmilag-gazdaságilag indokolt, hogy a szerző természetes személlyel kösse meg a felhasználási szerződést. Ilyen elsősorban az át- és feldolgozásnál fordulhat elő: a költő megzenésítés végett átengedi versét a zeneszerzőnek, vagy a zeneszerző kéri fel írótársát dalszöveg írására; a szerző a fordítás jogát nem szervezetre, hanem meghatározott személyre ruházza, akinek fordítókészségében megbízik; a költő meghatározott személyt kér fel versei illusztrálására; a szakkönyv írója maga készítteti el a művéhez szükséges magyarázó rajzokat. A szerző tehát általában nincs korlátozva abban, hogy a felhasználási szerződést kivel köti meg. Tételes jogunk azonban ‘egyes esetekben — a törvény felhatalmazása alapján — megszabja, hogy a szerző csak meghatározott szervezettel vagy ennek közvetítésével köthet felhasználási szerződést. Ezeket az eseteket a Vhr 20. §-a sorolja fel. Eszerint ilyen megszorítás alá esik minden olyan szerződés, amelyet magyar szerző vagy magyar felhasználó külföldivel köt. A szabály részleteivel a Negyedik rész III. fejezetében foglalkozunk. A törvény X. fejezetével kapcsolatban részletesen tárgyalt további rendelkezések a közületek által 777
