Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Első rész. Történeti és elméleti alapvetés
I. Becezetés a hamisítókkal szemben, a társadalom kulturális érdekeinek védelmében. Athénben például i. e. 330-ban elrendelték, hogy Ayschylos, Euripides és Sophokles drámáit állami archívumban őrizzék, hogy eredeti formájukban maradjanak fenn az utókornak.) Egyébként mé-Lr J sti■ ianus sem riadt vissza neves tudósok korábbi írásainak megváltoztatásától és a Digesták bevezetőjében nyíltan írja. hogy noha a hajdani jogtudósok nevét műveik kapc-sán meg kívánja örökíteni. ..senk: se gondoljon arra. hogy a régi idők szövegeit a saját Tekintélyünk alapján közzétett szövőitekkel egybevesse, mert sok olyasmi akad. amit az ügy érdekében módosítani kellett . A szerzői alkotások sorsának dologi jogi elbírálására jellemző a Justinia -. us Institutióiban (Linst. 2. 1. 33 és Digestáiban D. 41.1. 9. 1. egyaránt fellelhető Genus töredék is. amely szerint valamely papiruszra vagy pergamenre irt vers vagy történet — ..még ha aranyból vannak is betűi" — annak tulajdonába kerül, akié az anvag. amelyre írták, és a szerző legfeljebb az írással kapcsolatos költségeit igényelheti. Ugyanígy vélekedett festmények dolgában Paulus D. 6. 1. 23. 3.): Genius ezzel szemben úgy ítélte meg a kérdést. hogy a festmény nagyobb értéknövekedést eredményez, mint a betűvetés, s ezért a festőnek kívánta juttatni a táblát, őt kötelezve az üres tábla árának megtérítésére íD. 41. 1. 9. 2.). Mindkét felfogás a dolgok egyesítéséből eredő tulajdonszerzés i accessio) szabályaival közelítette meg a szerzői alkotással kapcsolatos kérdéseket . Miért nem jött létre szerzői jo: rabszohra é* feudális társadalmi viszonyok között? 3. A közkeletű felfogás a szerzői jog ókori hiányát a rabszolgatársadalom ideológiai felépítményének sajátos vonásaival indokolja. A rómaiak munkanemek szerint különböztettek meg rabmunkát opera üliberalis) és szabad munkát ars liberális i. A társadalomfenntartó, produktív munkát a dolognak tekmtett rabszolgák végezték. Aki munkáját vagyoni előnyért másnak lekötötte, maga is rabszolgához hasonlított. Az ilyen munkákat illették az operae illiberales lefokozó gyűjtőfogalmával. Szabad emberhez csak az art es liberales körébe sorolt tevékenység volt méltó. Ilyennek minősült például a rétori munka, az ügyvéd vagy akár a mérnök tevékenysége. Az ilyen munka azonban nem lehetett munkabérlet vagy vállalkozási szerződés locatio eonductio op>eris vagy operarum) tárgya. A múlt század végért kialakult jogtörténeti magyarázat szerint a rabszolgatartó állam ezért nem biztosíthatta a szerzői alkotómunka vagyoni kiaknázhatóságának jogi feltételeit, s ezzel összefüggésben a szerző beleszólási jogát műve felhasználásának tovagyűrűző menetébe. Ez az érvelés azonban nem kielégítő. Az ókorban sem tartották feltétlenül elítélendőnek, ha szabad pK>lgár szellemi munkájának köszönhette megélhetését. Ismeretes, hogy a római császári jogban már szellemi munkáért is lehetett honoráriumot igényelni. A császárkorban az állam évi 1' óö" sestertius munkabérért alkalmazott rétorokat a felsőbb oktatásban. Tudjuk, hogy kiváló római szerzők is alkotómunkájuk alapján jutót -13
