Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 17. §. C) Idegen mű alapulvétele mű keretében lehetséges, átvételnél viszont az átvétel célja az irányadó (pl. iskolai szöveggyűjtemény), tehát az átvételhez feltétlenül nem is szükséges valamely külön „átvevő mű” alkotása. A fentiekkel függ össze, hogy ha a szerző a művével kapcsolatban élt a visszavonás jogával, úgy az illető mű felhasználása átvétel címén sincs többé megengedve (feltéve természetesen, hogy a felhasználónak tudomása van a visszavonási jog gyakorlásáról), míg az idézés szabadságát — mint már említettük — a visszavonás jogának gyakorlása nem érinti. Az átvett mű nvilvánosságrahozatala, a szerző nevének feltüntetése és a forrás megjelölése az átvétel jogosságának ugyanúgy feltétele, mint az idézés jogosságának; ezekkel kapcsolatban tehát e helyütt csupán utalunk az idézés feltételeinek ismertetése során kifejtettekre. Végül az átvétel feltétele a változtatás teljes tilalma. Az átvételnek, eltérően az idézéstől, feltétlenül szó szerintinek kell lennie, de emellett az idézés hűségével kapcsolatos követelmények értelemszerűen az átvételre is vonatkoznak. C) Új, önálló mű alkotása idegen mű felhasználásával [17. §1 (3) Űj, önálló mű alkotásához idegen mű felhasználható; ez a jog azonban nem terjed ki az idegen mű átdolgozására színpad, film, rádió vagy a televízió céljára, valamint az azonos műfajban történő átdolgozásra. Az Szjt 17. §-ának (3) bekezdésében azokról az esetekről van szó, amikor valaki idegen mű felhasználásával új önálló művet hoz létre. Az ilyen felhasználás lehet nemcsak át- vagy feldolgozás, hanem az idegen mű bármilyen egyéb felhasználása is (pl. azonos vagy hasonló téma stb.). Az Szjt 17. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozó át- és feldolgozásoknál — ellentétben az Szjt 4. §-ának (2) bekezdése alá tartozó át- és feldolgozásokkal — az alapul szolgáló mű háttérbe szorul és új önálló mű jön létre, amelynek az eredeti mű semmilyen vonatkozásban sem lénveges alkotó eleme többé. Ennek klasszikus példája az Arany János Toldija és az Ilosvai-Selymes Péter Toldija közti kapcsolat. A kialakult erkölcsi közfelfogás szerint a szabad felhasználás ezen eseteiben is helyénvaló a megfelelő utalás az alapul szolgáló műre. Arany János a fejezetek előtt elhelyezett Ilosvai-Selymes idézetekkel tette ezt meg, de például szépirodalmi műveknél megfelelő eljárás a mű címének és szerzőjének megnevezése a „nyomán” szó hozzátoldásával, tudományos és szakmai műveknél pedig a forrásmunkák jegyzékének közlése kifejezetten morális kötelesség. Az, hogy az idegen mű felhasználásával új önálló művet alkotott-e a szerző, vagy pedig olyan felhasználásról van szó, amelyhez szükséges az eredeti mű szerzőjének a hozzájárulása, mindig csak esetenként dönthető el az összes körülmények figyelembevételével; ez végső soron a bíróság hatáskörébe tartozik, amely, ha szükségesnek tartja, a Szerzői Jogi Szakértő Testülettől (Szjt 55. §) kér szakvéleményt. 147
