Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt III. Vagyoni jogok vagy az annak alapján kibocsátott jogszabályok meghatározzák. Ez a felhasználói jogosultság a legfontosabb felhasználási módok tekintetében valamilyen időtényezővel korlátozott (lásd pl. a kiadói, a sugárzási és a megfilmesítési szerződésekre vonatkozó szabályokat). Ehhez képest álláspontunk szerint — szemben Nizsalovszky Endre véleményével — a haszonélvező özvegy által adott hozzájárulás a haszonélvezet megszűnése után is köti az állagörököst, s a felhasználó tevékenysége nem válik jogszerűtlenné azzal, hogy pl. a film felvétele közben a hozzájárulást adó özvegy újból férjhez megy. Más kérdés, hogy a haszonélvezet megszűnte után esedékessé váló szerzői díj már nem a korábbi haszonélvezőt, hanem az állagörököst illeti. Ha az áliagörökös véleménye szerint a hozzájárulás megadása a rendeltetésszerű gazdálkodás szabályait sértette, a Ptk 159. §-a alapján az özvegytől biztosíték adását kérheti, sőt a bíróság előtt a haszonélvezeti jog felfüggesztését is igényelheti. Orököstársi viszony nemcsak az özvegy és az állagörökös, hanem az állagörökösök között is gyakran előfordulhat (pl. egymással egyenlő arányban öröklő gyermekek). Az ilyen örököstársak abban a helyzetben vannak, mint a szerzőtársak, hiszen a rendelkezés tárgyául szolgáló mű elválaszthatatlan, nem osztható részekre. így az Szjt 5. §-ának analógia útján történő alkalmazásával együttes rendelkezési jogukat kell feltételezni. Ha az örököstársak közül valamelyik megtagadja hozzájárulását a felhasználási szerződés megkötéséhez, a szerződés a kifejtettek szerint nem jön létre. Ha adatok vannak arra, hogy a hozzájárulást visszaélésszerűen, különösen illetéktelen előny elérése céljából tagadta meg, véleményünk szerint a többi örököstársak a joggal való visszaélésre vonatkozó polgári jogi szabályok [Ptk 5. § (1) —(2) bek.] alapján felléphetnek vele szemben. Ha kétség merül fel abban a tekintetben, hogy ki az örökös, az örökösnek a szerző utolsó lakhelye szerint illetékes közjegyzőnél hagyatéki eljárás lefolytatását kell kérnie. Az ennek során hozott hagyatékátadó végzéssel igazolhatja örökösi minőségét. Néhány esetben (pl. ha az örökösök között devizakülföldi is van) a hagyatéki eljárás lefolytatása kötelező. Ha alakszerű hagyatéki eljárás folytatására nincs szükség, elegendő, ha a szerző örököse a Szerzői Jogvédő Hivatalnál — képző-, ipar-, valamint fotóművészek, továbbá az ipari tervező művészek esetében a Művészeti Alapnál — jelentkezik, ahol a szükséges igazolást megkaphatja. [A hagyatéki eljárásra egyébként a 6/1958.(VII. 4.) IM sz. r. ad részletes rendelkezéseket, az eljárni jogosult közjegyző illetékességét a 105/1952.(XII. 28.) MT sz. r. 48 — 49. §-a állapítja meg.] Az állam öröklési joga | 10. Az Szjt-nek nincsen sajátos szabálya arra az esetre, ha a szerző után nem marad örökös. Ezért az általános polgári jogi szabályok [Ptk 599. § (3) bek.] értelmében az állam örököl. Ez a megoldás a szerzői jogban új; a korábbi szabályozás szerint örökös hiányában a szerzői jog védelme megszűnt, s a mű közkinccsé vált. Megítélésünk szerint az új rendezés az állam érdekeltségét fejezi ki abban, hogy az általában indokoltnak mutatkozó védelmi idő alatt a szerző műve 124
