Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt 9. §. Szerzői minőség elismerése Ismertetés — reklám | 5. Amíg az eddig ismertetett szabályok többékevésbé átmentek a szerzők és a szerzői műveket felhasználó szervezetek gyakorlatába, nehezebb a helyzet a mű ismertetése esetére előírt névfeltüntetésnél. Az „ismertetés” sokféle lehet. Ide kell sorolnunk az egyszerű beszámolót, a bírálatot, az ún. „előzetest”, de ide tartozik a hírverés számtalan más módja is, történjék az sajtóban, moziban vagy televízióban, plakáton vagy műsorfüzetben. Ahány ismertetés-mód, annyiféle probléma. Hogyan válogassa ki például a film bírálója, hogy a filmet szokásosan megelőző előzékben felsorolt, gyakran 50 — 60 név közül kik azok, akik „alkotó módon járultak hozzá” a film létrejöttéhez, tehát szerzők, s igényelhetik, hogy nevüket megemlítsék. Vagy a műsorfüzet, amely tucatjával közli a héten előadásra kerülő színdarabok címét, hogyan birkózzék meg a fordítók, átdolgozok, dalszöveg-írók stb. tarka hadával. De hasonló kérdések merülnek fel a hirdetésnél is, gondoljunk csak a mozik homlokzatán szokásos, egy-két alakból s a mű címéből álló hatalmas hirdetésekre. A korábbi törvény alapján kialakult gyakorlat csak kevés eligazítást ad. így éppen az ismertetett nehézségekkel vetettek számot az alábbi döntések: Abban az esetben, ha a műnek több szerzője van, a mű előadását tudató egyszerű, s a dolgok természete szerint rövidre szabott hirdetéseknél (lapokban, falragaszokon) nem kell valamennyi szerző nevét feltüntetni. Az előadást jelentő hírlapi közleményeknél az e célra rendelkezésre álló hely korlátoltságánál fogva el lehet tekinteni valamennyi, különösen a mű megalkotásánál kevésbé fontos ténvkedést végző szerzők neveinek közlésétől (K. P. I. 384/1932., 2105/1935. sz.). Ellentétes szemlélet tükröződik a következő, újabb döntésből: A filmvigjáték nyilvános előadásainak napilapokban és a falragaszokon történt hirdetésénél a forgatókönyv írójának és a kisérő zene szerzőjének feltüntetése beleegyezésük nélkül nem mellőzhető. Ez az eljárás ugyanis sérti a szerzőnek az 1921: LIV. tv. 23. és 58. §-aiban biztosított jogát (Af. II. 20 229/1955. sz.). Ha nehéz is, valahogyan meg kell ezzel a kérdéssel birkóznia minden olyan szervnek, amely a kulturális javak közvetítésével, hírverésével foglalkozik. A törvény helyes szellemű alkalmazására bizonyos mértékű iránymutatást tartalmaz a Vhr 6. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a mű szerzőjét az ismertetéssel egy tekintet alá eső közleményekben (falragasz, napilap, műsor, film, rádió, televízió stb.) a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően, de meg kell jelölni. Általánosságban — addig is, amíg e kérdésre vonatkozó társadalmi gyakorlat, vagy esetleg ítélkezési gyakorlat kialakul, — a következő szempontok figyelembevételét ajánljuk: a) A felhasználó (ismertető, hirdető) törekedjék a szerző nevének feltüntetésére, keresse a legmegfelelőbb módot, s ennek érdekében ne restelljen tárgyalni a szerzői érdekképviseletekkel. 103
