Benárd Aurél - Tímár István (szerk.): A szerzői jog kézikönyve (Budapest, 1973)
Második rész. A magyar szerzői jog
Szjt II. Személyhez fűződő jogok nem különítő jogrendszerek is ismerték és védték a szerzőnek ezt a jogát. Nem szorul azonban bizonyításra, hogy ez a jog — esetleges vagyoni vonatkozásaitól függetlenül — jellegzetesen személyhez fűződő jellegű. Név feltüntetés a művön | 2. A művön való névfeltüntetés azt a követ elményt jelenti, hogy a mű minden példányán és megfelelő módon szerepeljen az alkotó neve. A szabály megtartása legegyszerűbb, ha a művet könyv, zenemű, kotta vagy hasonló alakban sokszorosítják, de úgyszólván valamennyi felhasználási rendszer kialakította az adott felhasználási módhoz illeszkedő névfeltüntetési szokásokat. (A filmekre vonatkozó sajátosságokat lásd a IX. fejezetben, a képzőművészeti alkotásokra, művészi fényképekre stb. a X. fejezetben.) Általánosságban felállíthatjuk azt a követelményt, hogy a szerző névmegjelölése legyen egyértelmű, és feleljen meg az adott felhasználási ágban kialakult szokásoknak. A „névtelen” munkatársak j 3. A név feltüntetésére irányuló jog nyújt oltalmat abban a ritkábban előforduló esetben is, ha a művön nem a szerző, hanem más személy nevét tüntetik fel. Ennek egyik elképzelhető formája a legdurvább értelemben vett plágium, vagy a XIX. század közepén dívott „néger” írók intézménye. Napjainkban inkább akkor kerülhet ez a szabály gyakorlati alkalmazásra, ha a nagyobb szakmai tekintélyű szerzőtárs „megfeledkezik” arról, hogy a kész művön feltüntesse olyan munkatársának nevét, aki a munkában alkotó módon részt vett. A szerzői jog ilyen megsértése ellen a szerzői minőség elismerésére irányuló személyhez fűződő jog ad biztosítékot, annál is inkább, mert ez a jogosítvány — mint valamennyi személyhez fűződő társa — másra át nem ruházható, el nem adható, sőt érvényesen más „javára” le sem mondhat róla a szerző. Idézet — átvétel | 4. Az idézés és az átvétel elhatárolásával a IV. fejezet foglalkozik. A személyhez fűződő jogok szempontjából a megkülönböztetésnek nincs jelentősége, mindkét esetben az a követelmény, hogy a szerző neve és az idézés, illetve az átvétel ténye egyértelműen felismerhető legyen. Ennek leggyakrabban alkalmazott módja az idézőjel és a lábjegyzet, de természetesen minden más egyértelmű megoldás is elfogadható. Gyakran felmerülő kérdés, mi történjék, ha a forrásként felhasznált mű jelölte meg helytelenül a szerzőt. A személyhez fűződő jogok megsértése objektíve jogellenes, a jogi szankciók működése nem kíván a jogsértő részéről külön felróhatóságot. így hát hiába volt az idéző-átvevő jóhiszemű, a valódi szerző vele szemben is érvényesítheti a személyhez fűződő jogok megsértésének következményeit. Az már a bíróság bölcsességére tartozik, hogy a rendelkezésre álló jogkövetkezmények közül olyant válasszon, amely az akaratlanul jogsértő felet nem hozza méltánytalanul súlyos helyzetbe. (Az esetleges kártérítés alól már a Ptk 339. §-a szerint mentesülhet a jóhiszemű jogsértő, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.) 102