Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Első fejezet
ELSŐ FEJEZET A XVIII. századi Pécs kulturális helyzete A közel 150 évig tartó török uralom 1686 októberében ért véget Pécsett. A városban maradt ugyan részben romosán mintegy 300 ház, a lakosság azonban alig 400 parasztból állott, — polgárság semmi.1 Az elnéptelenedett Baranya s közelebbről Pécs az első időkben szinte reménytelen képet mutatott. Az elmenekült, elpusztult lakosság helyébe aztán hamarosan telepesek jöttek és lassan megindult az élet. Dr. Kolta János táblázatba foglalva szemléltette a török utáni megye és Pécs lélekszámúnak alakulását.2 Kimutatása szerint 1720-ban Baranyának 36 538, Pécsnek 2304, 1780-ban Baranyának 148 276, Pécsnek pedig 8425 lakosa volt. E számok is mutatják azt az erőteljes fejlődést, amellyel ez a majdnem tökéletesen kipusztított terület igyekezett magára találni. Az élet szinte minden vonalán megindult azon az úton, hogy elérje, sőt meghaladja a töröktől nem sanyargatott magyar városok színvonalát. A felszabadulást követő 17 évig tartó kamarai igazgatást 1703. április 19-ével I.Lipót rendelete megszüntette és Pécs városát a püspökség földesúri joghatósága alá rendelte.3 Ezzel elkezdődött az 1780-ig tartó, hevességében hullámzó, szívós küzdelem a város jogainak visszaállításáért, a szabad királyi városi rang elnyeréséért.4 A város újjáépülésének lehetősége nagy számban vonzotta a különféle iparosokat s már a század elején sorra alakultak a céhek,5 amelyek eleinte az országban már működő céhek szabályzatát vették át és kezdték meg működésüket.6 A lakóházak javítása, újak építése, az egyházi építkezések, különösen a székesegyház külső és belső folyamatos restaurálása állandó munkát adott a legkülönfélébb iparosoknak, — de jelentős számban jöttek ide más országokból is szobrászok, festők, bronz-, ezüst-, aranyművesek, akik közül számosán végleg itt maradtak és a város polgárságának megbecsült tagjává váltak." A kor pécsi társadalmi életéről nem sokat tudunk, a városi tanácsülési jegyzőkönyvek bejegyzései túlnyomórészt csak hivatalos ügyekről tudósítanak. A polgárjog megszerzéséhez két tanú állítása és 15—30 forintok lefizetése volt szükséges.8 Nagyobb eseményt az egyházi ünnepek s ezek kapcsán a körmenetek, királylátogatás, bíróválasztás jelenthetett. Évente november elsején tartották a bíróválasztást, — a megválasztott bíró megbízatása a következő év október végéig tartott. Erősen ügyeltek a közrendre, a közerkölcsökre és a kisebb értékű lopást is szigorúan megtorolták, garázdaság esetén pedig még — az akkori korszellem szerint egyébként nagyon lenézett — vásározó zsidónak is elégtételt adtak.9 9
