Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Negyedik fejezet
a hozományt, amely legalábbis kezdetben, számára inkább teher, mint öröm, — gyümölcsözővé tegye. De még ennek érdekében is csak keveset tesz. A budai Egyetemi nyomda 1819. január 22-én levélben fordul a pécsi tanácshoz8 és kéri segítségét, hogy „Frau Engel Buchdruckerin” 1799. október 31-én keletkezett tartozásának ellenértékét, 25 frt 30 kr-t végre megkaphassa. A levelet a nevezetes Sághy Ferenc írta alá, s háttere az, hogy mikor Sághy az Egyetemi nyomda gondnokságát átvette, az akkori elég súlyos anyagi helyzet egyik okaként azt találta, hogy igen magas a nyomda kintlevősége.9 A tartozások szívós munkával történt behajtása során került elő Engelnének ez a már húsz éves (!) adóssága. A tanács beidézte Knezevichet, aki elvállalta ennek kifizetését, de nehéz helyzetére hivatkozva haladékot kért azzal, hogy a legrövidebb időn belül rendezi a tartozást. A tanács ilyen értelemben válaszolt az Egyetemi nyomdának, Knezevich azonban nem nagyon sietett a fizetéssel, mert a nyomda csak 1822. augusztus 2-án köszönhette meg a tanácsnak a nyújtott segítséget. Galamb József csizmadiamester perbe idézte Knezevichet bizonyos Szilva János 25 forintos, 1817-ben keletkezett tartozása miatt, mely még ekkor, 1820-ban sem nyert kifizetést. Szilva lehet, hogy Knezevich alkalmazottja volt, mert őt mint kezest hívták perbe. A tanács úgy ítél, hogy a tartozást végrehajtás terhe alatt fél éven belül 88 Udvinátz János szekcsői templomavató beszéde Knezevich az impresszumban ügyes megoldást választ: Engelné már nincs, ő még bizonytalankodik, jobbnak látja így megoldani, „Engel-féle betűkkel” ... (PÉK Klimó ktár NN II. 26. Coll 15.) Az 1814. évi értesítő Az egyre kopottabb sasos címer alatt ekkor még óvatosan csak a nevét tünteti fel Knezevich.
