Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Harmadik fejezet
tarthat számot, Csokonai Vitéz Mihály: A haza templomának örömnapja címíi terjedelemre nem nagy üdvözlő versét tartalmazó füzet, mely Széchényi Ferenc grófnak, a „legnagyobb magyar” könyvtáralapító édesatyjának főispáni beiktatása alkalmából jelent meg. Az ekkoriban ismét fellendülőben lévő baranyai selyemipar történetéhez nyújt adalékot Bödös Ferenc két munkája. Bődéi Bödös Ferenc már 1789-beh megjelentetett egy könyvet „A' selyem eresztő bogarakról”, — 1803-ban e munkája kiegészítése képpen a szederfa termesztéséről, valamint a selyembogarak tartásáról írt újabb könyvecskét.24 A kiadványok mindegyikére nem térhetünk ki, de jellemzésül megemlítjük, hogy 1799-ben Eszterházy Pál László püspök halála egy sereg gyászbeszéd és vers, 1808- ban pedig Király József püspök beiktatása számos zengedező és örvendező Füzetke kiadásának lett forrása. Az üdvözlő és parentáló iratok ez időben igen divatoztak és az eddig előkerült kiadványok jelentős részét ilyenek alkotják. Széchényi Ferenc gróf főispánná, Szányi Ferenc kanonok rozsnyói püspökké kinevezése csak úgy, mint Kajdacsy Antal országgyűlési követ halála adtak aktualitást újabb és újabb költői indulatok levezetéséhez. Mai szemmel nézve ezek legtöbbje legalább mosolyt kiváltó, zavaros szóvirágoktól és együgyű csacskaságoktól hemzsegő rímfaragvány, — a maguk idejében azonban bizonyos feladatot mégis csak betöltötték. Nem vizsgáljuk, hogy valóban szívből jöttek-e a szavak, de igen valószínű, hogy ezek az iratkák jobbára különféle előnyök (tisztség, állás stb.) elnyerésének reményében íródtak. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy ez az időszak tulajdonképpen az újabbkori magyar irodalom kezdetének kora s ezek a „zengedezések” — ha gyarló eszközökkel is, — de bizonnyal hozzájárultak a nyelvi kifejezésformák kialakulásához. A „belső érzékenységgel tapsoló nymphák” és hasonló írásművek címlapjai még barokkos terjengőséggel biztatnak a további oldalak elolvasására, de ugyanekkor irodalmunk kezdeti nagyjai már emelkedettebb szellemben csiszolják az előbbieknél maradandóbb, napjainkig, késői utódokra is ható mondanivalóikat. A pécsi nyomdászat válsága a századfordulón A pécsi nyomda működése Engel né tulajdona alatt nemcsak Pécs és Baranya, de az ország és Európa egyik legnehezebb, vérrel-jajjal teli korszakára esik. Napóleon felemelkedésének és elkerülhetetlen bukásának időszaka ez. Jóllehet Pécsett nem zajlottak csaták, de a háborúkkal járó nyomorúsággal városunk is megismerkedett. Ismételten katonákat kellett állítani a nemesi felkelések alkalmával. El kellett szenvedni a súlyos infláció gazdasági katasztrófáját s végül a város úgyszólván minden épülete megtelt a győri csata nyomán ide szállított több ezer sebesülttel.25 Ezek elhelyezése, élelmezése, orvosi ellátása a város mondhatni minden lakóját éveken át valamilyen formában igénybe vette és szinte elviselhetetlen terheket rótt rájuk. Ilyen körülmények között ugyan ki gondol egy nyomdára, annak sorsára? Akkor, amikor - mondhatni — felfordulás van a világban, amikor országok tűnnek el, családok szakadnak szét és egyének élete omlik össze. — akkor Engelné nyomdája, 78
