Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Harmadik fejezet
lehet, hogy számottevően tartozott neki. — de ezen felül Engelnének alig lehetett ismeretsége a nyomdászok között és talán félt új emberrel kezdeni. A nyomdászok gyakran vándoroltak városról városra és bizonyos, hogy Pécsett is megfordult közülük nem egy. Emberismeret, szakmai ismeret hiányában Engelné nem szívesen gondolhatott arra. hogy Jungmannak felmondva új embert fogadjon. Ez egyfelől anyagi áldozattal is járt volna, másfelől pedig óhatatlanul — legalábbis átmenetileg, zavart okozott volna az üzletmenetben is. Az sem lehetetlen, hogy volt vállalkozó, de meglátva a leromlottságot, visszariadt attól, hogy itt telepedjen le s inkább továbbállt. így aztán maradt Jungman és maradt minden a régiben, illetve mégsem: ment minden mindig rosszabbul... Úgy tűnhet, kissé talán túl komor színekkel ecseteltük Engelné nyomdájának helyzetét. Kézenfekvő lehet a kérdés: ha ilyen rossz állapotok uralkodtak, ugyan miből élt, hogyan működhetett egyáltalán miért nem szűnt meg? — Valóban gyengén mentek a dolgok de ebben a zilált helyzetben is érződik Engelné részéről valami már makacsságig menő kitartás a nyomda fenntartására. Egyfelől a nyomda megszűnésével, az ipar feladásával létalapját vesztette volna el, — de lehet, hogy talán távol lévő fiát várta vissza, vagy pártában lévő leánya mellé várt egy megfelelő (nyomdász?) vőre. akinek leányát és hozományként a nyomdát adhatja. Érzelmi motívumként szerepelhetett az is, hogy végeredményben ebben a nyomdában töltötte éppen nem rózsás életét férje. Engel oldalán. E nyomda tanúja volt sok örömüknek, de sok bánatuknak is. Itt hallgatta férje büszke dicsekvéseit egy-egy szebben sikerült munka nyomán, de itt osztotta meg vele gondjait is... Érthető hát, ha szívósan ragaszkodott hozzá: egy még élő darabja volt élete múltjának, férje emlékének... Amúgy is nehéz helyzetében súlyos csapást jelenthetett Engelné számára özvegységében fő támaszának, fivérének, Ádámnak 1803-ban bekövetkezett halála.13 A melegszívű, segítőkész testvér, ugyanakkor nagytekintélyű tudós kanonok, mondhatni élete utolsó pillanatáig segítette húgát, megosztotta vele gondjait, és ismételten jelentős anyagi támogatásban is részesítette. Bálint, a másik fivér segítségadásának kevesebb írásos nyoma maradt. Mikor Ádám meghal, még Nádasdon plébános és csak három év múlva kerül be Pécsre, kanonoki stallumba. A városi tanács másik nyomdát akar A tanács minden igyekezete eredménytelen maradt, hogy Engelnét rászorítsa nyomdája rendbehozására. A Helytartótanácshoz fordult azzal a kérdéssel, mit tegyen, hogy egy másik, megfelelő nyomdához jusson. A Helytartótanács 1810. március 10-én14 kelt leiratában kissé dodonai módon azt válaszolja, hogy az új nyomda létesítésének lehetőségét a megadott számú rendeletek szabályozzák. Ha azonban a városban van már nyomda, akkor figyelemmel kell lenni annak előírásaira és külön engedélyeket is be kell szerezni. 73