Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Második fejezet
mindig — most is voltak, akik az új status körülményei között eddig megszerzett jogaik csorbításától tartottak s azok, akik a város és a püspök közötti civódásból maguk hasznát gyarapították: a különleges jogaikat féltő nemesek és a céhek mesterei. A félelem nem volt egészen alaptalan. A deklarációval a város vezetésében is változások álltak be. A lusztrumot megszakítva az eddigi Horváth Ignác bíró helyébe Blásovits Andrást választották (évi 350 frt fizetéssel), s ugyanekkor új jegyzőkönyvet is fektettek fel, amelynek nyelve az eddigi magyar helyett ezután — latin. Az új vezetés nagy energiával látott tennivalóihoz és az ezutáni évek jegyzőkönyveinek mintha a hangja is megváltoznék: precízebb, erélyesebb, határozottabb. Alig zajlottak le a város felszabadulási ünnepségei, József császár Eszterházy Pál László, volt pálos rendfőnököt nevezte ki pécsi püspökké.47 Róma jóváhagyása után az új püspök 1781. május 29-én vonult be Pécsre. Minthogy irodalomkedvelő és pártoló, művelt ember hírében állott, kinevezése széles körökben nagy várakozást keltett. A kinevezés és a székfoglalás közt eltelt egy esztendő elegendő volt ahhoz, hogy egy sereg üdvözlő irat lásson napvilágot. Elsőként — mint érdekességet — említjük Ányos Pál, az akkor már jónevű pálos rendi költő és író üdvözlő verseit tartalmazó kiadványt, amely a budai Egyetemi nyomdában jelent meg.48 Ányos Pál tevékenyen részt vett a kor irodalmi életében.48 Amint Budáról Ányos ujjong, úgy követik az Eszterházyt Pécsett ténylegesen fogadó pécsiek is. Agyich István pécsi kanonok nyitja meg a sort, „Bucolicon” kezdetű verseivel, majd Nunkovits György nagyprépost ,.Oratio”-ját említhetjük. Ezekhez csatlakoznak Lethenyei János ..Bémutatott” versei majd a „hazabéli szerzetnek musái” (vagyis a pálosok) által szerzett „örvendetes zengedezés”, továbbá a név nélküli „Carmen amplissimis honoribus”. Egy budai és öt pécsi „zengedezés” — nem elég? — úgy tűnik Eszterházytól sokan és sokat várnak, mert elmondja üdvözlő versét Engel is, maga és családja nevében. No persze ezt nem kell szószerint vennünk, mert nincs okunk feltételezni, hogy Engel írta volna a kitűnően skandálható, 120 soros latin verset. Ha meg is hagyjuk Engelnek a vers ötletét, valamint az igen díszes szedés és nyomás dicsőségét, a szerzőt minden valószínűség szerint sógorában, Vizer Ádámban tisztelhetjük. S az is meglehet, hogy ez akkoriban nem is volt titok, olyannyira, hogy az új püspök Vizer Ádámot még az év őszén tiszteletbeli kanonokká nevezi ki...50 Külön kell szólnunk ezen üdvözlő irat51 nyomdai kivitelezéséről. Ugyanis meg kell állapítanunk, hogy Engel ismert nyomtatványai között a legszebbek egyike. Láthatóan nagy energiát és költséget, gondosságot fordított arra, hogy a várt új püspöknek, aki egyúttal gróf is és gazdag ember hírében állt, tetszését elnyerje. A tizenegy soros címlapot három színnel nyomta. A püspök nevét arannyal, az ezt követő sorokat piros és sötétzöld színnel. A vers első oldalának élére egyik legdíszesebb fejlécét helyezte el, mely több más munkájában is látható (pl. Salagius II. kötet. Papanek. Medicei, — mindegyikben az első oldal élén.) A fejléc barokk díszítésű, kétoldalt virágos vázával. Középrészén külön cirádás keretben hegy csúcsán ülő sugaras naptányér, felette ívelt elhelyezésben jelmondat: „ereseit eundo”, terjedve növekszik. Baldachinos díszítésbe foglalt iniciáléval indul a szöveg, amelyhez a)-g)-vel jelzett hét jegyzetet is ad az 47
