Borsy Károly: A pécsi nyomdászat kezdetei (Pécs, 1973)
Második fejezet
az említett pécs környéki helységekbe, kolostorokba és ott állította elő (nyomdahely, nyomdász és év feltüntetése nélkül!) a vásárok és búcsúk alkalmára az egyszerű kivitelű kis imalapokat és hasonló nyomtatványokat. Egyéni kezdeményezés, magánvállalkozás nehezen képzelhető el, hisz jól ismerjük a kor rendkívül szigorú rendelkezéseit, valamint a megye korabeli apparátusának éberségét. Engelnek a vándornyomdászok működésére vonatkozó megjegyzését jóllehet külön részletes kutatás nélkül igazolni nem tudjuk, nincs okunk kétségbe vonni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy ezzel csak a nyomdalétesítés szükségességét és fontosságát kívánta alátámasztani. Engel már meglett 32 éves férfi, mikor Budán az Anna templomban 1770. június 4-én (Pünkösdhétfőn) házasságot köt Girtlerné Barbarával. Feleségéről kérvényében csak annyit ír, hogy katona-özvegy, akivel tisztességesen, de szegényesen él. Későbbi adatból tudjuk, hogy Barbara 43 éves, tehát 11 évvel idősebb Engelnél. A magas korkülönbség valamely sajátos motivációt sejtet (pl. lehet, hogy Engel szállásadója volt és így kerültek össze), — de bizonyosságot közelebbi adat híján nem tudhatunk. A házassági anyakönyvi bejegyzés így szól: „Joannes Engl Typographus socius silesita caelebs Barbara Girtlerin vidua.”6 Fontos adat ez, mert ebből tudjuk meg, hogy Engel sziléziai származású. Tudomásunk van arról, hogy 1772-ben Engel már gyakran Pécsett tartózkodott, nyilván bizonyos volt abban, hogy kérelme a magas pártfogó közbenjárására teljesül. Gondoskodnia kellett megfelelő elhelyezésről nyomdája és a maga számára is. A pécsi nyomda technikai és technológiai helyzete A mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás feltalálását az 1540-es években élt Gutenberg Jánostól eredeztetjük. Gutenbergnek magának kellett feltalálnia, kieszelnie minden eszközét, amellyel nagyszerű mesterségét gyakorolhatta s ezek az eszközök mondhatni majd háromszáz esztendeig nem változtak. A nyomtatás elve lényegében egyszerű: a szedéssel előállított nyomóforma felületét befestékezzük, papírt helyezünk rá, erre nyomást gyakorolunk és kész a nyomat. Az egyszerű eljárás és egyszerű eszközök évszázadokon keresztül megfelelőnek és elegendőnek bizonyultak arra, hogy a kor nyomdászai a jelentkező igényeket kielégítsék. Csak az Engel korában még távoli jövőt jelentő XIX. század, a találmányok százada hozta meg a nyomdászat számára is a szedést és nyomást megkönnyítő eljárásokat, eszközöket. Engel tehát még úgyszólván ugyanolyan „technológiával” dolgozott mint Gutenberg. Nézzük csak, milyen eszközei lehettek Engelnek? A tájékozódást megkönnyíti Patzkó Ferenc pozsonyi nyomdász fennmaradt költségvetése7 amelyet 1770-ben felállított nyomdájával kapcsolatosan állított össze. A korabeli szedőszekrények vagy állványok hasonlóak voltak a ma is használatosakhoz. Ezek fából készültek és fiókjainak rekeszeiben helyezték el a betűket. A szedőszekrény illetve állvány felső része lejtős volt, erre helyezték el azt a fiókot, amelynek betűiből éppen szedni kívántak, így a szedő a szekrény előtt állva könnyebben hozzáférhetett az egyes betűkhöz, mintha a fiók laposan feküdt volna. 25
