Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

de az eredmény bámulatra késztette a megjelenteket. Képei - a gyenge megvilágítás ellenére - lágyak, finomak lettek, megvilágításuk egyenletes. [10]

JEGYZETEK

[1] Bár Letzter és Társa már az 1885-ös országos kiállításon bemutatott néhány mufényfényképet, hogy ezek azonban milyen fényforrással készültek, nem tudni pontosan. (Mudrony Soma, 1885:266.) Fényképészeti Lapok, 1887:84. Magyar Fényképészek Lapja, 1898: 141.

[2] Pécsi Hírlap, 1887. február 17. Fényképészeti Értesítő, 1894: 73.

[3] Magyar Fényképészek Lapja, 1898: 142,171.

[4] Magyar Fényképészek Lapja, 1898: 123. Kunwald Cézár: Személy felvételek lobbanó fénynél. Magyar Fényképészek Lapja, 1898:141-145.

[5] Magyar Fényképészek Lapja, 1901: januári műmelléklet. L. A.: Magnézium felvételekről. Az Amatőr, 1906: 7. Az Amatőr, 1908. szeptember 15-i műmelléklete.

[6] Magyar Fényképészek Lapja, 1898: 201.

[7] Az acetylengáz mint világítószer. Magyar Fényképészek Lapja, 1897: 33-34, 37. Természettudományi Közlöny, 1900: 593.

[8] A nappali világításnál is többet, amely - Eder szerint - csak 38 százalékot sugároz ki.

[9] Papp Béla: Elektromosság a fényképezés szolgálatában. Az Amatőr, 1910: 11-13.

[10] A Fény, 1914: 16.