Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
mány minden ágát felölelő, művészi kivitelű (8,5 x 8,5 cm-es) színes diapozitívjeit, (13 x 18-as) festői és genre képeit", amelyekből 1914-ben 40 ezret kínált eladásra. [14] Az ő „pinatypia, vagy festéknyomás segélyével előállított diapozitívjeinek" a vetítés során kellőképpen nem méltányolható előnye az volt, hogy a képet szemcsementes, anilinnel festett zselatin alkotta. Ebben az eljárásban a színezésnek rendkívül tág tere nyílt, révén a leggazdagabb színváltozatokat, a legfinomabb árnyalatokat is előállíthatták. Több szín egymás fölé „nyomtatásával" a képek hangulatának leginkább megfelelő színváltozatokat hozták létre. Bár a háromszínnyomást 1905 táján csaknem kizárólag pinatípiával végezték, ez a Didier-féle, akkoriban új és „igen szakszerű eljárás" nálunk mégsem talált sok követőre. [15] Papp Béla „egy egész Uránia-darabot" illusztrált San-féle celluloid diapozitív fóliával (filmmel), amelyek „kimásolható rétegűek, aranyfürdővel színezendők, könnyen festhetők és tartósak" voltak, valamint nagy mennyiségű reklám-képet készített rájuk, s ezeket még 1910-ben is forgalmazta. [16] A vetíthető diapozitívot - amely finom árnyalatokban, gazdag részletekben tolmácsolta a felvételről kontakteljárással, a papíros zavaró struktúrája nélkül a legjobb, Agfa-Izolar, vagy Lauserféle Elko-üveglemezre másolt, tehát az eredeti negatívnál nem nagyobb scioptikonképeket - méltán tartották tehát a pozitív eljárások legszebb változatának. Diapozitívre másolták az akkoriban oly közkedvelt, a levegő páratartalmával összefüggésben álló színváltoztató [17], vagy időjós képeket is, amelyek'a kobaltklorid azon tulajdonságán alapultak, hogy száraz állapotban kék, nedves állapotban pedig vörös színű. Lukafalvi Nagy Béla az időjós diapozitívok készítésére tájat, park- vagy épületrészletet, várromot ábrázoló képeket ajánlott, amelyeken a fő motívum mellett nagy, felhőtlen égbolt vagy vízfelület látszott. Dr. Kelen Béla útmutatását követve, lepárolt vízben kobalt- és nátrium-kloridot, zselatint és glicerint oldott fel, majd melegen, az üveglap emulzióval ellentétes oldalára öntötte. A diapozitívok eredeti színei a kobalt-klorid változó színeivel meglepő hatást eredményeztek, amikor az ég tiszta kékje, és a lombok zöldje az ősz hervadt, vörös és barna színeibe „csapott át". A diapozitív az eső közeledtét rózsavörös színnel, az igen nedves időt rózsaszínnel, a mérsékelten nedveset kékes-vörössel, az igen száraz időt kékkel, a mérsékelten szárazát pedig ibolyával jelezte. [18] JEGYZETEK [1] Oculus artificialis teledioptricus [...] Herbipoli, 1665: 265. [2] Szilágyi Gábor: Daguerre. A fényképezés felfedezésének története. Gondolat, Budapest, 1987. [3] Honderű, 1845: 299; 505. [4] Cserey, i. m.: 27-28. [5] Veress Ferenc, 1882c: 148-150; 182-183. Tárgymutató: 14,16,19, 31. 87
