Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
helm Ostwald és D. Gros „németországi tanárok” katatypia-eljárását (1902), amely a katalízisen alapult, és benne a fény nem játszott szerepet. Ugyanis - fejtette ki ha a brómezüst-, vagy platina-negatívot éterben oldott hidrogén-peroxiddal kezelik, akkor az ezüsttől, vagy platinától mentes részein ép marad, másutt azonban megbomlik, és ennek eredményeképpen lappangó, pozitív képet kapunk, amelyről azt - a másolókeretben zselatinnal bevont papírral összeszorítván - vas-gáliccal hívták elő, s különféle oldatokkal - például gallus-savval lilára, mangán oldatban pedig sárgás-barnára - színezték. [7] Hogyan lehet almára fotografálni? 1908 őszén a Magyarországra látogató, meglepett uralkodót több helyen olyan almák fogadták, amelyeken koronás fők képmása díszlett. Ezt az érdekességet természetesen érleléssel és nem kis leleményességgel állították elő az ismeretlen fényképezők. Olyan almafajtákat választottak ki, amelyek érett állapotban vörösek lesznek. A még éretlen, fán függő zöld almát fekete, vagy vörös papírba burkolták, ügyelve, hogy a gyümölcsöt 10 napon át ne érje fény. Ez idő elteltével a burkot feltépték, és az almának arra az oldalára, amelyet a legtöbb napfény ér, tojásfehérjével negatívot ragasztottak, majd a burkot fénymentesen lezárták, azt a helyet kivéve, amelyet a negatív elfedett. Egy héten át sütötte így a napfény az almát, a legfinomabb átmenetekre árnyalván a negatív alatt a képet, míg a fénytől óvott részeken a gyümölcs továbbra is zöld maradt. Az így elkészült fotográfiákon még a legfinomabb vonások is élesen rajzolódtak ki. [8] Üvegmaratás-utánzatok A borszesszel gondosan megtisztított üveglapot Ehrlich János gumiarábikum, habbá vert tojásfehérje és ammónium-bikromát, illetve vízzel hígított ammonium oldatába merítette, és üveg-, vagy papírkép alatt másolta, majd klór és bárium, illetve kénsav fürdőbe helyezte, ami a képfelületet finoman edzett üveghez tette hasonlatossá. [9] Domború vagy relief-fénykép Kozmata és Társa 1867-ben hirdette először a „négy [...] préselt arczélben készülő, fényes, un. camea képet, majd az elődök nyomdokán haladva, 1898-ban Fridery Béla a megörökítendő személy haját, szemöldökét, bajszát, szakállát fedte be porfestékkel, majd fekete háttér elé ültette, és lefotografálta. A negatívot 15 százalékos zselatin-oldattal öntötték le kétszer egymás után, kihűtötték és szárították, majd 3 percig kálium-bikromát és ammóniák oldatában érzékenyített üveglemezre helyez-81
