Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
Egy rövid hír Párizsból
E' végre a' lemez ismét szekrénybe záratik, mellynek padolatjára kényeső tétetik. A' kényeső gőz létrehozására 55-60 foknyi melegség szükséges. Az előálló festvény ekkor meleg sós vizzel mosatik meg. Ezek feloszlatván, a' homályosb részeket jobban kiemeli, a' világosbakat kíméli, míg a' kényeső gőz kizárólag a' világosoknak adja magát át. Mindenek után destillált vizzel mosatik meg a' lemez, minek következtében a' festvény olly tartósságot nyer, hogy a' világosságnak is kitétethetik, a' nélkül hogy változást szenvedne. [...] A' daguerrotyp ára az üveg tisztasága 's nagysága szerint 400 420 frankra terjedhet." [11] „[...] A rohamos elterjedés csakis úgy történhetett, hogy a fontos találmány hallatára egy-egy országból többen keresték fel Daguerre-t. [...] A mester [...] vezette be az ój világ kiáknázhatatlan bányájába (őket). Kellő gyakorlat és tájékozottság után szétment a tanulók serege. [...] Minden egyes tanítvány tulajdon népe körében mint tanitó lépett fel, központot alkotott, mely körül sokan csoportosultak s így megmérhetetlen rohamossággal terjedett el az új találmány." [12] Sokan, így a Prágából érkezett Ferdinand Hessler, az egyetem fizika professzora, már az augusztus 19-i ülés hallgatóságának soraiban ott szorongtak. [13] Mások, mint Hamel [14] és Julij Fedorovics Fritzsche (mindketten kémikusok) a szentpétervári Tudományos Akadémia tajgai, Andreas von Ettinghausen lovag, udvari tanácsos, a bécsi egyetem matematika és fizika professzora (akit maga a kancellár jelölt ki a feladatra) szeptember 7-én - egy napon az eljárást ismertető füzet megjelenésével -, Daguerre nyilvános bemutatóján voltak jelen. [15] Megint másokat, így a zágrábi Novakovic-ot [16] és az 1835 óta Pesten élő, Velencéből származó Giacomo Marastoni-t (ahogy erre utalásaikból következtetni lehet) Daguerre feltehetően a csütörtökönként ismétlődő nyilvános szereplés során ismertetett meg az eljárással. [17] „Ettinghausen professzor - írta Apponyi Antal szeptember 22-i levelében - nagyon serénykedett, hogy ezen fényképek [18] készítésének módját, ami nem könynyű feladat, tökéletesen elsajátítsa. Daguerre legjobb tudása szerint s készséggel segiti ebben. Némi sikert már elért, így a készülék kezelése nem rejt további titkokat előtte akkor, mikor Johannisbergbe (Felségedhez) érkezik, mire nagyon büszke s már előre örvendezik." [19J Augusztus elején „Daguerre [...] legelső két fényképét [...] Bécsbe küldötte. Az egyiket V. Ferdinánd uralkodónak, a másikat Metternich herczegnek. [20] E képek [...] egyike a párizsi Notre dame székesegyházat a Szajna partjáról nézve [21 ], másika pedig Daguerre műtermének belsejét ábrázolta. [22] Mindkettő szépia színhez hasonlatos." [23] A feltaláló a közvetítő Apponyi Antalt is megajándékozta egy dagerrotípiával. „Minta, mely a' daguerrotypia felfedezését hivatott bizonyítni. Appony gróf urnák az ő nagyon alázatos s engedelmes szolgájától. Daguerre." -jegyezte a kép alá ajánlásként. [24] Apponyi időközben már vásárolt egy készüléket -feltehetően Giroux-tól - Metternich részére, s az „550 frankért beszerzett s a Rotschild cég által gondosan csomagolt Daguerrotyp-et Münch gróf gondjaira bizva" továbbította a kancellárhoz. Megérkezéséről azonban szeptember 22-én még nem tudott. [25] Metternich kancellár augusztus 24-én írásban számolt be az uralkodónak a Monarchia követének ténykedéséről, „s felemlité a franczia nemes cselekedetét, azon 7
