Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
használja Szeghalmi Gyula (1876-1963) is, aki korábban már kipróbálta a német Perutz, Schleussner, Herzog-lemezeket. [41] „A külföld idegen gyártmányait [...] tartósság, hibamentes öntés, valamint az eddig ismert és kivihető legmagasabb fényérzékenység, a szemcsézet finomsága [42] tekintetében" sokszorta felülmúlta Riegler Ede (?-1909) - Erdélyi Mór ösztönzésére - 1906-ban alapított Elsó' magyar fotóipari r.t.-jének [43] ultra-rapid és fényudvarmentes Adria lemeze, amelyből 12 féle létezett. „Olyan amatőrök, akik próbaképpen a gyár legelső készítményeiből rendeltek", egy év múltán is hívei maradtak. Adria lemezre készült Révész Zoltán Esthangulat, Balogh Rudolf (1879-1944) Tabáni részlet télen, Csermák Mátyás Olajat vásárló oláhok, Ivánkovits Imre Magány, Révész és Helbing Ferenc Verőfényben című képe. A cég 1000 koronás díjpályázatát - amely az Adria-lemezekre készült legjobb negatívokat és diapozitíveket volt hivatva kiállítás keretében bemutatni - Matusik Márton és író Péter nyerte. [44] Időközben Riegler - a magyar amatőrök nagy részének bizalmatlansága láttán, amellyel lemezeit fogadták-eladta a gyárat. Az új tulajdonosok Első Magyar Fotóipari Rt. néven kezdték meg az Erit névre átkeresztelt száraz lemezek gyártását. Pillér Ferenc és Rauzenberger János kibővítették a gyárat, a korábbiaknál nagyobb és korszerű mosó-, öntő-, vágógépekkel szerelték fel. Az eredmény nem is váratott magára. Az új, nagy szín- és fényérzékenységű, öntési hibától mentes Erit (Frapillo) lemezeket hólyag- és gyűrődésmentes réteg, kiváló moduláló képesség és állandóság jellemezte. Lágyan dolgozó ultra-rapid lemezük érzékenysége meghaladta a 30 Wamerke-fokot, nem fátyolosodott, s rossz fényviszonyok mellett, közepes fényerejű objektívvei is lehetővé tette pillanatfelvételek készítését. Mivel a műkedvelők az emulziók összeállításával már nem akartak maguk bajlódni, az Első Magyar Fotóipari Rt. készen, negyedkilós adagokban, fénymentes korsókban árusította a bróm- illetve klór-ezüst emulziót, amellyel 30-40 darab 13 x 18-as lemezt vonhattak be. Az Erit-lemezek jó tulajdonságait Az Amatőr kiállítása keretében rendezett bemutató képei - „szép negatív és diapozitívekben kiváló amatőrök és szakfényképészek által" - illusztráltak. [45] Fényudvartól mentes, fokozott érzékenységű, újabb lemezüket - amely 5-6-szoros lineáris nagyítást is „kiállott" [46] - Asteron márkanévvel bocsátották ki. Lemezeik, papírjaik, vegyszereik az első világháború kitöréséig forgalomban maradtak. [47] Klórezüst-lemezek A klórezüst-zselatin a jód- és brómezüst-zselatin emulziónál érzékenyebb volt, ezért az amatőrök céljainak sokkal jobban megfelelt. [48] Nagy részük - így Gothard Jenő - a Liesegang-féle aristo-papiros néven forgalomba került, „teljesen használatra kész állapotban kapható" klórezüst-zselatin emulziós papírra dolgozott. Konkoly- Thege Miklós viszont az „angolországi" Edwards-féle lemezeket részesítette előnyben. Mindkettő nemcsak tartósabb, de szebb képet eredményezett, mint az albumínpapír. A kép „alapja" nem mélyedt a papiros szövetébe, mert azt a nagyon vékony zselatin-rétegtől „baryttal isolálták". Ezzel szemben, a finomabb részletek elvesztek, 67
