Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

I. Eszközök és eszközhasználók

maradván, [...] eszembe jutott, hogy az üvegre csinált, úgynevezett negatív képeket az a. k. s. szikagoldattól (inátrium-thioszulfit) két-három perez alatt meg tudjuk szabadítani, [...] kézben tartva locsolván. [...]" (Simonyi, i. m.: 472-474.)

[29] Veress már a hatvanas évek elején alkalmat talált arra, hogy ezzel kísérletet tegyen. [A gyakorlati Photocheramikáról. Fényképészeti Lapok, 1882c: 183-184; 204-205.)

[30] Rottmann Farkas, i. m.: 154.

[31] Kemény Ferenc „chlorezüst-collodion-ra" készített, „ablakra szánt tájkép és architetktura diapositív képeiből" mutatott be az 1890-es, első műkedvelő fotográfiai kiállításon. ('Tárgymutató: 15.)

[32] Botár Imre 1892 elejétől már kizárólag celloidin-papírra dolgozott. „Igen sok gyártmányt kipróbáltam. [...] Legjobbnak találtam eddig a Herzheim-íivérek [...] gyártmányait, melynél [...] gyorsabban másoló, s szebb képeket adó papír aligha létezik. [...] AGoldbacherféie „Tragantin papírt' is ajánlhatom, mely szintén gyönyörű képeket ad, (de) pár év óta a Colby-féle Portrait-celloidin papírt használom teljes sikerrel." (Fényképészeti Értesítő, 1894: 2-3. Magyar Fényképészek Lapja, 1897: 170.

[33] „Ha közönséges papír helyett nagyon krétás és bágyadt fényű [...] kártyapapírt használunk [...], az ilyen (glasse) kartonokra készült chloreszüst-collodium képek - mint Joanovits verseci fotográfusé - eszményi szépek."(Veress, 1882c: 205-206.)

[34] A celloidinpapír előállítása. Fényképészeti Értesítő, 1895: 26-27; 1896: 326.