Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
I. Eszközök és eszközhasználók
Tojásfehérnyés képek A még oly finom papiros alkalmazásának is „meg(voltak) a maga határai, melyeken túl nem (terjeszkedhetett)". Késleltette a világosság „hatását, hű másolatát akadályozza. [...]". „Benne mindig vannak egyes csomók, sűrűbb és vastagabb helyek vagy goromba szálak, melyek az alól levő papirosra árnyékot vetnek, s az igenleges képen foltokat okoznak. [...] Az átmásolás soha nem eshetik meg oly tökéletesen és élesen, milyen maga a nemleges kép."[l] Olyan hordozóanyagot kellett találni tehát, amelynek alkalmazásával az említett bajok nem fordulnak elő. „A fiatalabb Niepce jött (1847. október 25-én) azon szerencsés gondolatra, hogy a nemleges fényképeket [...] papiros helyett üvegtáblára vegye le." [2] A tiszta üveglap „kitűnő átlátszóságánál fogva" igen alkalmasnak mutatkozott a fényérzékeny réteg hordozására, nem rendelkezett azonban azzal a tulajdonsággal, „hogy a vegyi folyadékot magába vegye". Niépce de Saint-Victor előbb 5 gramm keményítőből, 100 gramm vízből és 5 gramm vízben feloldott, 35/100 gramm kálium-jodidból, majd tojásfehérből és kálium-jodidból készült finom, átlátszó réteggel vonta be az alapot, s az üvegkép vagy niepcotyp [3] „által (a fényképezés) a tökély azon fokára hágott, milyenre azelőtt gondolni sem mertek". [4] A pozitív kép minőségének javítása, „az ezüsthalvagos (:ezüst-klorid) papírra való nyomtatás" viszont Blanquart-Evrard-tól eredt, aki „1845-ben [...] előbb apapírt tej savóval készítette elő, csak később, 1848-ban alkalmazta a tojásfehérnyét". [5] A magyarok közül elsőként (a negyvenes évek végén) idősebb Zeyk Miklós volt az „ki a Daguerre-találmányának ezüst-lemez helyett üveg lapra vetését előbb feltalálta, mint az külföldön ismeretessé lett volna". [6] „A mint Nipce javítása tanulmányozásához 1853. elején hozzá fogtam - írta Veress Ferenc -, több havi kísérletek után át kelle látnom, hogy csak későn és segédeszközök hiányában kevés eredményt mutathatok fel. E közben szerencsém volt megismerkedni [...] gr. Komizs (Komis) Zsigmonddal (1822-1863), ki szintúgy tanulmányozta a fényképészetet." „A nemes gróf elébb maga járt el barátjához eszmecserére, vegytani kísérletek s képek eléállítására; nem egyszer ment reggeli 9-kor, jött el délutáni 2-kor; ismét visszament 4-5-kor, eltávozott 10-11 órakor. így teltek hetek, havak," 33
