Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

VII. Az objektív látásmódja

Úri szalon és templombelső

Mélyen keresendő annak alapoka, hogy valaki tájat vagy szobát fényképez szívesebben. Mert, hogy mi szebb: a szép táj vagy a szép szoba [...], azt a szemlélő egész lelkivilága dönti el.

Az Amatőr, 1908: 130.

Noha kétségtelen, hogy a fényképező ízlésvilágát, szemléletét a témaválasztás és feldolgozás valamennyi műfajban tükrözi, egy helyütt sem árulkodik oly közvetlenül annak habitusáról, mint a belső terek tipológiája. A tér épp úgy személyhez kötődik, mint a ruházat, az arckifejezés, vagy a használati tárgyak, s a metonímikus fogalmazás épp oly kifejezőerejű, mint a metafora. Milyen lenyűgözően idézi elénk a halott Széchenyit - Ludwig Angerer sorozatának a hatvanas években készült képei - a döblingi elmegyógyintézetben már örökre elhagyott szobája! Angerer látleletet vesz fel, higgadtan, már szinte szenvtelenül mutatva előbb az íróasztalt és a székeket, majd a kályhát, amelyet jobbról-balról fotelek bástyáznak körül, s az egyikben a tulajdonosra közvetlenül utolsó árva fuvolák fekszenek. Majd az ágyat látni, végében másik fotellel, s ismét az asztal, négy székkel. A falon térkép, metszetek, s az óra, amelyik kérlelhetetlenül méri tovább az időt. [1]

Ez az elsőként ismert belső felvétel (sorozat) műfajteremtő, és kijelöli annak egyik ismérvét. A képről hiányzik az élő szereplő, s az ún. staffázs-figura is csak a századfordulón válik elismert képalkotó elemmé. Mindaddig csupán a tér hivatott vallani felhasználójáról. Mivel a helyiség-, vagy intérieur-felvételt hosszú időn át a legnehezebb fotográfiai feladatnak tartották - indokoltan, hisz a gyenge természetes, vagy a mesterséges megvilágítás a legjobbakat is próbára tette -, csak az igen felkészült mesterek mertek megpróbálkozni készítésével. A beállítást általában onnan „eszközölték", ahonnan a fény behatolt a helyiségbe, s a különleges, a rendszerint használatos 40-50 fokos objektívekénél lényegesen nagyobb látószögű tárgy, lencsével fényképeztek. Egyszerű szobában nem volt oly nehéz a felvételt megejteni, de például templom belsejében ez már bonyolultabb feladatnak bizonyult. Veress

291