Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
ország 25-30 vármegyéjének népművészeti értékeit, szokáskultúrájának mibenlétét, s főleg ezek fényképpel dokumentálható, hiteles képét még mindig nem ismerték, a többit is csak alig-alig. Pedig „a Kodak hivatása" éppen ebben rejlett. A könnyű, kézi kamarával felszerelt, az országot keresztül-kasul járó műkedvelő végezhette csak el - a mind jobban műtermébe visszaszoruló hivatásos fényképésszel szemben - ezt a feladatot. Mint ahogyan néhányan meg is tették. A budapestiek közül az Esztergomban, Szigetbecsén Tiszaszalkán, Pomázon, Budafokon fotografáló André Kertész (akkoriban még Kertész Andor), [49] Jelfy Gyula (Aratás, Tótok), Rónai Dénes (Palóc gyerek, Hazatérő aratók, Béres), Aradon Matusik Márton (Oláh udvar) Selymesmajorban Minich Samu (Román húsvéti körmenet), Zólyombrezón Stolcz Róbert (Kovácsok), Oroszkán Dreyschock Sándor (Mezei munkások, Présház), Szombathelyen Kiss Zoltán (Hetivásár). [50] Fényképezőgéppel a világháborúban 1914. június 28-án kitört az első világháború. Hadiállapot, frontra készülő katonák, beöltözés Müllner majd Kertész objektívje előtt. Müllner, aki a sors kegyeltjeként a hátországban marad, most érkezett pályája csúcsára. A háborús évek alatt is fáradhatatlanul rója az utcákat. Jelen van az Iparművészeti Múzeumban, ahol papucsokat készítenek a hadikórházak számára. Emberek izgatottan lesik az utcán a harctérről érkező friss híreket. A Nemzeti Lovarda jégpályáját babtermőfölddé alakították át. Iskolásfiúk művelik a földet, Müllner erről is képben tudósít. Egy grófnő süteményt osztogat a katonáknak. Sebesültek az Auguszta hajón üdülnek. A súlyosabbak a Bezerédy-utcai hadikórházban lábadoznak. Müllner bevezet a kórterembe, elvisz a konyhába, raktárba. A gyógyulókat kötözik. A kórház-vonat műtőkocsija fényesen csillog. Hadsegélyező hivatal működik a Váci-utcai tisztikaszinóban. Hadiözvegyek és árvák varrni tanulnak egy ipariskolában. Másutt ruhát szállítanak, konyhaedényeket olvasztanak be, hogy hadifémet nyerjenek a hadsereg számára. A Monarchiát alapjában rázza meg a hír: Ferenc József meghalt. 1916-ot írnak. Utóda, IV. Károly, felesége Zita kíséretében, felesküszik. Müllner 39 képből álló riportban örökíti meg a ceremóniát. Ebből 15 - ugyanabból a szemszögből - a koronázási menetet ábrázolja. Majd a király tiszteletére adott térzene tanúi vagyunk. Követjük a korona megtekintésére özönlő tömeget. Az esemény színhelyén a tribünöket építik, másutt díszkaput emelnek, az esküemelvényt ácsolják. Rendőrök posztóinak végig a Várban. [51] A világháború minden családot közvetlenül érintett. Kinek fia, kinek férje vonult be. Közülük sokan fényképezőgépüket is magukkal vitték, arra gondolván, hogy a nyugodt pillanatokban talán használhatják is azt. Noha a hadvezetés tiltotta a harci cselekmények, a veszteségek, a megpróbáltatás és szenvedés látható megnyilvánulásának fényképezését; a cenzúra gondosan nyirbálgatta az önkifejezés őszinte, de túl merész dokumentumait, a hazatérők számos képet hoztak magukkal a „nagy háborúból", ki-ki alakítgatva annak képes krónikáját. A hatalomnak érdekében állott ezt a spontán kifejezőkedvet ellenőrizhető keretbe fogni, a pillanatnyi helyzet szabta 286
