Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
VII. Az objektív látásmódja
tével, a király még lefotografáltatta magát - a hagyomány kötelez - Koller tanár utódai, Forché és Gálfy műtermében, ahonnan távozóban, dr. Kéry István örökítette meg. [30] Neves személyiségek temetése korábban is vonzotta a fényképészeket - Weinwurm Antal fotóriportban számolt be Deák Ferenc hamvainak átszállításáról végleges nyugvóhelyére, a Deák-mauzóleumba, 1887. május 21-én; Ellinger Ede 1890- ben gróf Andrássy Gyula, Erdélyi Mór Hajnald Lajos bíbomok érsek búcsúztatásáról 1891-ben -, de sem előtte, sem utána [31] annyian nem érezték parancsolónak a jelenlétet hasonló eseményen, mint Kossuth temetésén. A legteljesebb - 24 felvételből álló és albumban közreadott - riportsorozat Klösz György érdeme. [32] Ő a Nyugati pályaudvartól a Nemzeti Múzeumban felállított ravatalig kísérte végig 1894. április 1-én a koporsó útját. Négy helyszínen állította fel gépét, s feltehetően segítői is akadtak, hisz a menet mozgását nem állt módjában késleltetni. Az utolsó helyszínre, a ravatalhoz később, az esemény lezajlása után is eljuthatott, de a menet indulását a Nyugati pályaudvarról és elhaladását (csoportokra lebontott részképekben), a Deák-téri evangélikus templom elé érkezését, majd továbbindulását a Nemzeti Múzeum felé, csak előre jól átgondolt terv alapján, több készülékkel, másokkal együtt hajthatta végre. Ez magyarázhatja, hogy a képek minősége nem éri el a Klösznél megszokott, tőle joggal várható színvonalat. Minden bizonnyal csak nevét adta a képekhez, tehetségét - egy-két kivételtől eltekintve - nem. Mentségére legyen mondva - ha mentséget egyáltalán keresni kell -, hogy ilyen méretű mozgásban lévő esemény végigkövetése a korabeli technikai feltételek ismeretében, szinte a lehetetlenséggel felérő vállalkozásnak számított. Klöszéhez mérhető bravúrt csak Erdélyi Mór 17 képből álló sorozatának elkészítése igényelt. A fotográfusok közül egyedül ő dolgozott belsőben, mesterséges megvilágításban. A ravatalt csak a kandeláberek fénye világította meg, előtte apácák térdepelnek, mellette gyászhuszár áll. [33] A többiek egy-egy helyszínre korlátozták tevékenységüket. Dr. Baló a Károly körúton a gyászmenetet, Mai Manó a halottas kocsit fényképezte le. Lord Albert a koporsó behozatalát ábrázolja, Forché és Gálfy a Nemzeti Múzeum lépcsőjét, amint a koporsót a ravatalos kocsihoz viszik, Paur Géza Kossuth felszentelt sírját a Kerepesi temetőben. Miután a fotográfia történetében a jelentős események csak ritkán esnek egybe a társadalmilag is jelentősekkel, csak a dátum egybeesése rendeli egymás mellé fotótörténetünkben a temetést és a tavaszi lóversenyeket, amelyeknek eseményfotóit - Mágnás hölgyek csoportja, A nagy tribün előtt, A 25.50 és 5 forintos totalisateur - az ismeretlen fényképező május 19-én délután fél ötkor „photo étui jumell(e) qucker-rel(:fotó-látcsővel), május 20-án délután öt órakor pedig „Lohman reflex camera"-val, pillanatfelvételként őrizte meg. [34] A kilencvenes évek legfontosabb országos eseménye az ezredéves ünnepségsorozat. Az alkalomra elkészül A Ferencz József földalatti villatnos vasút, amelynek építési munkálatait -1894. szeptember 19-e óta - Klösz György szakaszról-szakaszra követte és fényképezte. A Gizella- és a Deák Ferenc-téren, az Aréna úton a lejárócsamokot, illetve a kioszkot, a Városligetben az alagút végének homlokzatát; az Oktogon-téren - mesterséges megvilágításban - az állomás, a gép- és kazánház 281
