Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

III. A fotográfia birtokba veszi a világot

szint engedvén hatni a lemezre, s a harmadikat hatásában megakadályozván". A tárgylencse mögé átlátszó, színes tárgyat (színes üveglapot, kollódium- vagy zselatinhártyát, színes folyadékkal töltött üvegcsét) helyeztek, s ezek fény-, vagy sugárszűrőként hatottak. A szűrő elnyelte a sugarakat, és a lemez az elnyelt sugaraknak megfelelő helyen átlátszó, másutt pedig többé-kevésbé fekete lett. A három negatívról három dúcot készítettek, mindegyiket megfelelő színnel bevonva nyomták úgy, hogy a három szín ugyanannak a képnek ugyanazon helyére esett. így olyan képet kaptak, amely többé-kevésbé megfelelt az eredeti, színes tárgynak. A századvég előtt egy negyedik (szürke színű) lemezt is készítettek, amelynek rendeltetése a színek „összekapcsolása" volt. (Sz.: Fotográfiai képek színes sokszorosítása. Természettudományi Közlöny, 1898: 487.)

[38] A Fény, 1909-es műmelléklete, a 60-61. lap között.

[39] Magyar Fényképészek Lapja, 1904: 7-8. szám hátsó belső borítója. Az Amatőr, 1905: 260. A színes sokszorosító eljárásokat kromotipográfia gyűjtőnéven foglalták össze. (Az Amatőr, 1905: 245.) Mivel egyesek azt tartották, hogy „sokszorosító intézeteink, iparosaink szakképzettsége híján, csak a legsilányabb munkákra képesek", szinte rendszerré vált a gondot érdemlő - főként színes nyomatokat - továbbra is külföldön (pl. Németországban) elkészíttetni. (Purcell Béla: Afotografálás oktatásáról. A Kamera, 1913: 3: 2-5.) így a Budapest fő és székváros című kiadványt - Erdélyi Mórnak többek között a Muzeum körutat, a Fővárosi Vigadót, a Kossuth Lajos utcai Gaedicke Bankházat, a Margit hid és Margit szigetet ábrázoló felvételeinek 21 darab színes nyomatát - Zwickauban, Ullmann F. műintézetében készítették.

[40] Az Amatőr, 1905: 59, 213.