Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
III. A fotográfia birtokba veszi a világot
rézből mélynyomó formát állított elő, hat hétig tartó munkálattal. Egy-egy nyomólemezről 4-500 jó minőségű képet sokszorosíthattak. (Photographie Notes, 1856: 236.) [5] „1853. május 2-án ifjabb (Abel) Niépce (de Saint-Victor, 1805-1870), a maga eljárását szinte közre bocsátotta. O Lemnitre rézmetszővel egyetemben, elhalt nagybátyjának eljárását vévé használatba. O felolvasztott asphaltot lavandula olajban; ezen mázzal bekent egy réz, vagy ón lemezt, erre egy lakkmázzal bemázolt rézmetszetü képet fektetett rajzoldalával, ezt ismét egy üveggel betakarván, 1-2 órára a fényes napvilágnak kitette. Ezután a képet levette és a lemezt - egy kőolaj és lavandula olajat tartalmazó oldatta! leöntötte. Azon oldat a mázt olyan helyeken, hol az a világosság behatásától óva volt, - feloldotta; ellenben azon részek, melyekre a világosság hatott, feloldatlanul maradtak. Ennek következtében a lemez, a rézmetszetü kép árnyalatainak megfelelő helyein, kideríttetett. Az oldatot egyszerű vizzeli mosással eltávolította, és kiszárítván a lemezt, a műtétet bevégezte. [...] Új eljárás. Ha a használandó lemez elébb krétával a piszoktól kitisztul, annak fényes színére egy kis mennyiségű sósavval feleresztett viz öntetik. [...] A lemez azonnal jól lemosatik és megszáríttatik. Ezután az asphaltmáz felkenetik, s mérsékelt melegnek kitétetik: mihelyt felszikkadt, a lemez világosság és nedvességtől ment helyre eltétetik. Az ilyetén előkészített lemezre tétetik aztán a nemleges kép, mely több, vagy kevesebb ideig a világosságnak kiteendő. Többnyire egy negyed óra szükséges a fényes napvilágnál, és egy óra az árnyékban. Oldószernek 3 rész tisztított kőolaj és 1 rész benzin használtatik. Mentői több mennyiséget tartalmaz az oldat benzinből, annél nagyobb hatállyal bir. [...] Most jőnek az etető mütételek. 1 rész légenysav, 8 rész lepárolt viz, 2 rész borszesz acéllemezre öntetik. Az etetőszert lemosván, a mázt és a metszést jól kiszárítjuk, hogy az etetés ismételtethessék a nélkül, hogy a fényképréteg megsértetnék. Ehhez porrátört gyantát használunk, a mely por szelencébe tétetik, s fúvó által mozgásba hozatik, úgy annyira, hogy egy porfelleget képezvén a lemezre ülepedjék le. A lemez azután megmelegíttetik, és a gyantapor az egész metszeten hálózatot képezvén, a mázt olyan állapotba hozza, hogy az, az etetőszer maró hatásának több ideig ellentáll. Ezáltal az árny részletekben bizonyos finom szemcsésség éretik el, mi a nyomtatási festéket visszatartja, s számosabb tiszta lenyomatot ád." (Tömösváry, i. m.: 116-119.) [6] Alphonse Poitevin (1819-1882) - arra a felfedezésre alapozva, hogy a kálium-bikromáttal érzékenyített zselatin, enyv, albumín vagy gumi-gyanta, az emulziónak azon a részein, ahol fény érte, nem csak oldhatatlanná, de víztaszítóvá válik, míg ott, ahol a fény nem érte, továbbra is magába szívja a vizet - 1855 augusztusában új fotolitográfiai eljárást dolgozott ki. Úgy találta, hogy ha ezt a fényérzékeny felületet negatív alatt megvilágítja, megnedvesíti, majd zsíros festékkel bevonja, a festék - azokon a részeken, ahol fény érte a felületet, és víztaszítóvá vált - megtapadt, míg másutt nem. A nyomófelületet, amelyet az így kezelt emulzió fedett, ezután a kőnyomásban megszokott, enyhe savas- majd zsíros festék-kezelésnek vetette alá, s kapott sokszorosításra alkalmas nyomófelületet. ('Traité de l'impression photographique satis sels d'argent. [...] Paris, 1862: 70-80.) [7] Fényképészet a sajtóban. Fényképészeti Lapok, 1884: 35. [8] Pester Handelszeitung, 1844:39. [9] Id. Zeyk Miklós, i. m.: 1:343. Zeyk - ellentétben Firtinger állításával - nem állított elő fotogalvanográfia útján sikeres műveket Kolozsvárott. (Firtinger, i. m.: 104.) [10] Lásd Niépce de Saint-Victor eljárását. [11] Bukuresti Magyar Közlöny, 1860 (július 7):4:2. Eder, i. m.: 623. [12] „ Idősb Niepce, ki legelső volt az asphalttali kísérletek tételében, következőkép jár el: Megtölt egy poharat félig asphalt porral, erre lavandula olajat csepegtet addig, mig az tele issza magát az olajjal; - azután még annyi olajat önt rá, hogy körülbelül 3 vonallal felül múlja az egészet; azután befedvén a poharat, pállitás (érlelés) végett gyenge meleg helyre teszi ott hagyván addig, míg az olaj az aspaltnak minden színező alkatrészeit feloldja. [...] Ezen máztól [...] ragyogó arany szint kap. Aztán a lemez egy tüzes vas tárgyra helyeztetik; - melyre előbb egynéhány papírlap tétetett, - s ha az már nem ragad többé, elvétetik, s szárítás végett, gyengén megmelegített helyre eltétetik.[...] Az eként elkészült 163
