Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

III. A fotográfia birtokba veszi a világot

az említett bolygó egy 2 mm átmérőjű - képét. Az üveg „elhagyásával, a chemiai sugarakat legjobban átbocsátó anyagokból" asztrospektográfot szerkesztett, lencséit kvarcból, prizmáját mészpátból készítve. [6]

A kedvezőtlen időjárás miatt ugyan csak néhány felvételt készíthetett a nagyobb csillagok spektrumáról, de a 8 mm hosszú spektrum igen élesen és gyorsan rajzolódott ki a saját készítésű cythrosin-, illetve cyanin lemezen. [7] Az eredményeket évkönyvbe gyűjtve adta ki. [8] 1886. október 11-én már maga ismertette az Akadémián saját szerkesztésű eszközeit, s részben önállóan kidolgozott, részben mások „czélszerüen módosított" módszereit.

A herényi obszervatórimot a csillagászati felvételek „minden ágaira" felszerelvén, 16 csillagcsoportot - köztük egyet a Perszeuszban - és 10 csillagködöt - egyet a Pleiádok-csoportjából - fényképezett le 1886 utolsó 4 hónapjában. A két órányi expozícióval készült Pleiád-csoport képét is feledtette a Lyra-ban található gyűrűsködé, amelyen 1886. szeptember 21-én - 110 mm nyílású öreg Voigtlander-arcképlencse segítségével - olyan parányi csillagot is láthatóvá tett, amit a korabeli legtökéletesebb és legnagyobb műszerrel sem sikerült másoknak. „Becses nevet" e felfedezésével szerzett a tudományos világban. Mikor ezt a kis csillagot a negatívon felfedezte, azonnal telefonált Konkolynak - „minthogy az akkori fogalmak szerint nagy távolságra mi telefonáltunk elsőnek" -, és „vizuális kutatásában" segítségét kérte. „A keresés [...] újra nemleges eredménnyel végződött, sőt a bécsi csillagda egy ifj ú óriása kockáztatta azt a véleményét is, hogy a felfedezés nem reális talán piszok van a lemezen. (6-8 negativon sorjában ugyanazon a helyen piszok lett volna! így kezelték és igy tisztelték az asztrometer urak a csillagfényképezést!) Aztán kiderült, hogy mégsem piszok volt az, hanem csillag." [9]

Újabb meglepetéssel szolgált azonban a látottakkal már elégedett hallgatóságának, amikor hazánkban az első üstökös-fotográfiáit, valamint nagyító-készülékkel, festett lemezekre fotografált bolygó-felvételeit eléjük tárta.

Gothardot - akit a Bécsi Fényképészeti Társaság korábban Voigtlander-ezüstéremmel tüntetett ki, 1887-ben a bécsi fényképészeti kiállítás aranyérmével jutalmazták, 1889-ben, amikor épp holdfogyatkozásról készítendő felvételeivel volt elfoglalva, Berlinben és Moszkvában is a legmagasabb elismerésben részesítették - az Akadémia természettudományi osztálya 1890-ben tagjává választotta. Székfoglalójára - Spektrál-fotográfiai tanulmányok címmel - 1891. április 20-án került sor, barátja, Konkoly-Thege Miklós jelenlétében. [10]

Konkoly dr. 1885-ben kezdett hozzá csillagászati felvételei készítéséhez, amikor „a napnak mindennapon való levehetésére Photoheliograph szerkezetet állított fel ó-gyallai nevezetes csillagdájának megfigyelő helyiségében". Optikai berendezését a müncheni C. A. Steinheil és Fia cégtől vásárolta, s azzal 10 cm nagyságú képet is készíthetett. Egy „különösen hozzá készült, finoman mozgó, óraszerkezetü heliostat vetette" a Napot a szerkezetbe. Külön fényképészeti „szerkezet" szolgált a csillagok fényképezésére, amely 2 darab kovanyból (kobaltból) készült tárgylencsét és 1 mészpát hasábot tartalmazott; optikai felszerelését a berlini T. Schmidt és Haeschel szállította. Felvételeihez Obernetter-szárazlemezeket használt. „Univerzális fotografáló kamaráját, mely a Nap, Hold és álló csillagok felvételére való", 1887.

146