Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
II. Kamarák és objektívek
vált, a doboz oldalán elhelyezett mutatóval jelezve a sebességet, négy különféle tartalmú expozíciót lehetővé téve.{BSFP, 1882: 202-203.) [7] Lásd az ismeretlen fényképező Besztercebánya című képét. (Leletek: 60.) [8] Fényképészeti Lapok, 1887: 21, 30-31; 1888a: 5. [9] Veress Ferenc: A fényképészeti titkos cameráról. Fényképészeti Lapok, 1888:164-165. A Dr. R. Krügener-féle „Taschenbuch kamará"-ról. FL, 1888: 237-239. [10] BSFP, 1887:177. Konkoly Miklós: A „moment levételekről". Fényképészeti Lapok, 1888a: 48-51. A Dubroni (a feltaláló, Bourdin nevének anagrammája) 110 frankba - „a mostani agio szerint 55 forintba" -, az új objektív 30 forintba került, Stirn 18 forintért árult masinájával szemben. Viszont a Stirn-készülékhez szükséges korongokat csak nagyobb városokban árulták, igen drágán. [11] Németül Blitz. [12] Konkoly Miklós: A „jövő" utazó camerája. Fényképészeti Lapok, 1888b: 181-185. [13] A későbbi, ún. kézi kamarák egyik előfutára Marion kicsinyített fém-kamrája volt, amely 1884-ben jelent meg. Liesegang Künstlerkamera-jával „5 x 5 cm-től kezdve 8x8 nagyságú képet is lehet venni, pillanatnyi idő alatt, stativ nélkül csak kézben tartva; az ilyen képet scioptikonnal aránylagosan nagyítani lehet". (Veress Ferenc, 1885a: 3.) [14] Konkoly Miklós, 1888a:47-48. Gothard, i.m.: 27-29. [15] Fényképészeti Értesítő, 1895: 16h. Ilyen volt a 13x18 cm-es méretre dolgozó, Thorton- Pickard utazógép, rapid aplanáttal, pillanat- és időzárral, illetve egy másik, meg nem nevezett modell, pillanatzárral és Ensign aplanáttal. (A Fény, 1912: 51a, 157a.) [16] Dr. Möller Miklós, 1893:28-38. Amint erről az 1890-es kiállítás látogatói meggyőződhettek, amint megálltak Dékány Dezső Az 1887-ik évi kis-tiszai zsilip átszakadása, a pilóták bevetése című képe előtt. (Tárgymutató: 33.) [17] A gyártók legtöbbször rájegyezték a pillanatzárakra azok sebességét, de az utánmérések azt bizonyították, hogy ezek a számok ritkán feleltek meg a valóságnak. A zársebesség mérésére többféle mód kínálkozott, és több készülék volt forgalomban Magyarországon is, ezek azonban többnyire bonyolultak voltak, sok számítást igényeltek. A Telefonhírmondó műszaki igazgatója, Szvetics Emil, a Photo-Club tagja elmés és egyszerű készüléket szerkesztett, amellyel bárki könnyen és pontosan meghatározhatta pillanatzárának sebességét. A készülék három lábú állványon, merőleges helyzetben álló lemez volt, amelyet fokokra osztottak. Felső végén „egy kis fogócska oly módon tart egy fényes fémgolyócskát, hogy az a hosszú gumicső végén lévő lapdára gyakorolt nyomás által a fogócskából kiszabadulva [...], szabadon esik lefelé". „Ha ezen fémgolyócskát estében lefotografáljuk: annak útja [...] a képen egy fehér vonallal van jelölve. Ezen fehér vonal a léptéknek hány fokán át húzódik: annyi 1/100 másodpercig tartott az expositio. A szabadon eső golyócska sebessége mindig ugyanaz [...], tehát a mérések eredménye is minden esetben ugyanaz lesz." (Égy új objektívzár sebességmérő. Fényképészeti Szemle, 1900:145-146.) [18] Dán Gyula, a Kolozs-megyei Mocsról, 13 x 18-as „gyors pillanatfelvételre" is alkalmas, Germania lencsével és pillanatzárral; Král Samu, a salgó-tarjáni acélgyárból pedig 18 x 24-es, Wachtl-gyártmányú, Baerner-féle, f:8 rapid aplanáttal ellátott gépét kínálta eladásra. (Az Amatőr, 1906: 70,169.) [19] Még mielőtt a keresővel ellátott készülékek divatba jöttek volna, a fényképező a beállításhoz segédeszközként az ún. ikonométert, vagy tájkeresó't használta. A „pirulás skatulyafedőbe" négyszögletes kis nyílást vágtak, kék, világos zöld, szürke üveglapot helyeztek belé, s monokli gyanánt a szemhez illesztették. Rajta keresztül így a tárgynak csak azt a részletét, és olyan „árnyalatosán" látták, „minő a lemezen lesz". Pejtsik Károly viszont 1907-től már azokat, a tükörrel és lencsével ellátott, átfordítható keresőket is forgalmazta, amelyeket az „apparátus" felső részén, vagy jobb oldalán erősítettek meg, s „legnagyobbrészt derék magasságban való nézésre" szolgáltak. (A szerkesztő izenetei. Fényképészeti Lapok, 1883: 200. Szeles Béla: .4 fotografálásról. Az Amatőr, 1906: 340; 1907: 24.) 119
