Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

II. Kamarák és objektívek

tes masinával sok hasonlóságot mutatott az a, Dubroni-Fetter készítette, kerekded, s a Villámgyors névre elkeresztelt kamara, amelyről a La Nature című francia lapból értesült Konkoly Miklós 1886 őszén, s hozatott meg magának még ugyanezen évben. Midőn az új készülékkel kísérletet tett - Síimével ellentétben, amellyel rögvest néhány jó macska-felvételt sikerült készítenie - kiderült, hogy objektívje „hasznavehetetlen rossz". Miután azonban ezt rövid gyútávú, Steinheil-féle „antiplanétra" kicseréltette, a készülék „pléhrészeit felkopogtatta, lecsiszoltatta, hogy a camera és a casetta fénymentes legyen, más csavarmenettel új objectiv foglalványt csináltatott", fáradozása eredménnyel járt, és sok „levételt csinált vele, menő kocsiról több villát vett le az Andrássy-úton, sőt egy szép napon egy vasúti őrházat -4x4 cm-es lemezre - a 75 kilométer sebességgel haladó gyorsvonat mozdonyáról [...], egy szép téli napon pedig csillagdámat". [10]

Az apró gép jól vizsgázott, ezért Konkoly újabb cserére szánta el magát. Tizenkét év óta, utazásai során mindig elkísérte „egy kitűnő szerkezetű camera, az ismert párizsi photograph műszerek készítőjétől, Jonte-tól 13x18 lemezekkel, mely azóta (részéről) több modificatiót szenvedett", s most ezt a hűséges masinát áldozza fel, miután „több ízben tapasztalta annak voluminosus voltát". Először H. Mackenstein párizsi látszerész 9 x 12-es „dimensioju" készülékére esik a választása. Az küld is neki egy kamarát 6 dupla kazettával, s „ezen kis műszerrel" fényképezett Konkoly 1887. november 16-án délután „4 1/2" órakor a bicskei vasútállomáson. A még kisebb, még „gyakorlatiasabb szekrényke" gondolata azonban nem hagyta nyugodni. Szenvedélyes fényképező lévén, minden áron ki akarja próbálni, mire képesek ezek az apró masinák. 1888 áprilisában igen melegen ajánlják neki E. von Schlicht Villámgyors [11] elnevezésű kameráját. Nomen est omen, s bár Konkoly már csalódott a hasonló elnevezésű, francia masinában, kíváncsisága felülkerekedik rossz tapasztalata nyomán születő kétségein. Amint azonban megkapta és meglátta „a borzasztó mechanikai kivitelt, majd földhöz verte". „Az objectiv [...] borzadály képeket adott." Nem maradt más hátra, másikat rendelt, immár a gép újabb változatából. Az új, Aplanát Blitz éppen jókor - 1888. július közepére - érkezett meg, amikor Konkoly - Gothard Jenő társaságában - aldunai hajókirándulásra készülődött. Szakasztott mása volt az előzőnek, „csakhogy egy kitűnő [...], 3-as számú Steinheil aplanátot" építettek bele. „Úgy látszik - sóhajtott fel Konkoly -, a sors már reám mérte azt, hogy [...] örökké más 'fuscher' keze után javítsak saját pénzemért." A fáradhatatlan és mindig találékony műkedvelő így, kénytelen-kelletlen, „neki feküdt", és átalakította. Szakasztott olyat csinált belőle, mint Dubronija volt, s vitte magával a Vaskapuhoz. [12]

Barátja, Gothard Jenő „a herényi astrophysikai Observatorium tulajdonosa [...], a Marion és a Liesegang-féle Müvészcamera [13] alapeszméjét követve - igazi, szépen kikerekített, művészi elrendezésű képet csak úgy készíthetünk, hogy a képet a homályos üvegen látjuk - csinált a maga használatára" hasonlót, az ún. photographpuskát, „mellyel sok száz csinos képet" fotografált. „Gothard nemcsak ügyes constructed, hanem [...] ügyes mechanikus, s vagyonos ember lévén, a költséget nem sajnálta, hogy a műszeren minden a legtökéletesebb legyen."

„A készüléken két teljesen egyforma objektív van, két külön kis kamarára téve;

113