Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)

II. Kamarák és objektívek

amely befolyásolja a nyaláb keresztmetszetének alakját és nagyságát. A rekeszt az egyes elemek (lencsék) közé építik be, de ez utóbbiak foglalta is rekeszként szolgálhat.

[31] The Lens Controversy. The Journal of the Photographic Society, 1858 (June 20): 240.

[32] Photographic Notes, 1858:178.

[33] 214 x 162 mm.

[34] Voigtländer, i. m.: 94.

[35] „Petzval lencséből Voigtländer 1868-ban már 10000-nél többet bocsátott forgalomba." (Fényképészeti Lapok, 1883: 208.)

[36] Photographie Notes, 1858 (June 15): 147.

[37] Azaz, légréses tárgylencse.

[38] Tomösvári, i. m.: 50-51. Fekete Sándor: A tárgyak megvilágításáról. (Elmefuttatás.) Fényképészeti Lapok, 1883:100. A tárgylencsék [...]: 159. Veress Ferenc, 1885d: 222.

[39] 1 cm-nek 4 vonal felelt meg. (Beyse, i. m.: 124-125.)

[40] A rekesz elnevezése franciául.

[41] Simonyi, i. m.: 476.

[42] Mindkettőt két, szimmetrikus tagból ragasztották össze. A lencsetagok gyújtótávolsága egyforma volt, és külön egy-egy akromátnak feleltek meg.

[43] Ilyen esetben 90 fokos szöget is befogtak. (Coe, Brian: Cameras. [...] Gothenburg, 1978: 190.)

[44] Észrevételek Takácsi úr nézeteire. Rottmann Farkastól. Fényképészeti Lapok, 1882: 203. Veress Ferencz: Visszapillantás a múlt évre. Fényképészeti Lapok, 1884: 5, illetve 1885d: 222.

[45] Fényképészeti Lapok, 1882: 63.

[46] Mentül rövidebb volt a lencse gyújtópont távolsága átmérőjéhez képest, annál jobban közeledtek egymáshoz a párhuzamos vonalak a beállított kép szélei felé. (Fényképészeti Lapok, 1883:156.)

[47] Fényképészeti Lapok, 1883:158.

[48] Fényképészeti Lapok, 1882: 88; 1883:17.

[49] Fekete Sándor: Tájképlevétel emulsios lappal. Fényképészeti Lapok, 1883: 50-51.

[50] Bulletin de la Société Franqaise de Photographie, 1883: 149-50.

[51] Vegyesek. Illetve: Feltűnő' jó új objectív. Fényképészeti Lapok, 1883: 59, 127.

[52] Kb. 10 x 15 cm.

[53] Fényképészeti Lapok, 1882:168; 1883: 60b; 1884: 228; 1888: 21.

[54] A kilencvenes évek anasztigmátjainak döntő többsége olyan, új elemekkel (bór, bárium) gazdagított üvegfajtából készült, amelyeket korábban nem ismertek. Igaz, Petzval és Seidel - a múlt század közepén - matematikailag kimutatták, hogy a színi és a gömbi eltérésre, illetőleg az asztigmatizmusra korrigált, ún. anasztigmát az akkor ismert üvegfajtákból nem állítható elő, de ez az elmélet később tévesnek bizonyult. Busch 1902-ben már forgalomban lévő, új anasztigmátj át olyan, „normális" üvegpárból csiszolták, amely már Petzval idejében is rendelkezésre állt. (Egy új anastigmát egyszerű régi silikát üvegekből. Magyar Fényképészek Lapja, 1902: 127-128.)

[55] „A teleobjektív fokozott fényerejű [...], két elemből álló lencseösszetétel, amelynek segélyével különböző gyútávolságú egységes-telj es combinacziót nyerünk." Pozitív lencseeleme kettős, legalább F:9 fényerejű, míg a negatív egyszerű szórólencse volt. Közönséges lencse használatakor például, a teleobjektív alsó határának tekintett 100 méteres távolságban a részletek már teljesen elenyésztek, míg a „távobjektív" egész gazdagságukban megőrizte őket.

[56] Fényképészeti Értesítő, 1895: 196.

[57] A teleobjektív és használata. Az Amatőr, 1905: 50.

[58] Az objectívok beosztása és megválasztása. Magyar Fényképészek Lapja, 1897:295-299; 1900: 48.

[59] Sajóhelyi, i. m.: 16-17. Az Amatőr, 1906: 222.

[60] Az aplanátokhoz hasonló objektívek.

109