Szilágyi Gábor: Magyar fotográfia története. A fémképtől a színes fényképig (Budapest, 1996)
II. Kamarák és objektívek
készült". „Mozgó tárgyak, gyerekek levételére lehető legrövidebb világítású tárgylencsét, s a hajlékban teljesen szabad világosságot kell alkalmaznunk, hogy a lapot minél gyorsabban [...] exponálhassuk." A száraz lemezek spektrum iránt mutatott érzékenységét melegítéssel növelték tovább, és ezzel a megvilágítás idejét harmadára csökkentették. Jó lett volna ugyan „egy családot 5-6 játszó gyerekkel levenni, midőn ezek [...] futnak az abronccsal, ütik a labdát egymást kergetve, ámde [...] sem Dalmayer, sem az emulsio nem elegendőek (1882-ben ) arra [...], hogy a kis nyüzsgő és virgoncz teremtések képét híven megörökítse". Még a legjobb, „Steinheil és fia müncheni cégtől" származó „applanát" vagy „antiplanet" lencse sem tudta kiegyenlíteni azt a 2-3 méter távolságot, amely az elő-, illetve háttérben ülők között csoportfelvétel esetében létezett. Nem is akadt egyetlen megrendelő sem, aki elfogadott volna olyan képet, amelyen az „egyik térben levők el lennének mosódva". [44] Pedig a tárgylencsék, valamint a velük „egybekötött" gépek és kamarák az elmúlt években nagyjavításon „estek át". Azon a felvételen, amely Steinheilék aplanát-lencséjével készült, és a müncheni cég Veress Ferencnek mutatóba küldött, „a parányi nagyságú alakok, épület-részecskék, ablak-fák mind hajszálnál is finomabb vékonyságú vonalakban tűnnek fel". [45] A 100 fokos, sőt még annál is nagyobb Steinheilféle Aplanat, illetve E. Fran^ais párizsi optikus hasonlóan tág szögű Rectilinéaire-je, Voigtländer Euryscope-ja, miként Busch Pantoscope-ja, épületek fényképezésére szolgáltak. A rekesz a két lencse között helyezkedett el, de „csak azon lemeznagyságra nézve" feleltek meg, „a melyre szánták őket", s az elferdítéstől [46] ment voltak ugyan teljesen, de a kép perspektíváját gyakran megváltoztatták: az előtér a háttérhez viszonyítva megnőtt, ez utóbbiban a tárgyak aránytalanul kicsik maradtak. [47] Ennek ellenére - épp úgy, mint a svájci illetőségű Suter „harmadik számú" Aplanat tárgylencséjét - táj- és arcfényképezésre egyaránt használták őket. [48] 1882 nyarán Fekete Sándor, a nagyváradi Décsey-műterem vezetője a Sebes-Körös partjára kirándult, hogy onnan a „Nagy-Váradot átmetsző [...] folyamot a rajta átvezető és a két városrészt összekötő hídjával" megörökítse. „Kirándulásom egyszersmind alkalmul szolgált arra, hogy egy nemrég érkezett Steinheil-féle Applanát minőségéről meggyőződjem." A kísérlet sikerült, mint azt a Veress Ferencnek mutatványszámba küldött, „csinos" tájkép bizonyította. [49] Fran^ais 1883-ban forgalomba hozott [50] Rectilinéaire elnevezésű, egyazon foglalatba illeszthető, változtatható gyútávú objektívjeinek sora, amelyet Türkei Lipót, bécsi kereskedő révén Veress Ferenc már piacra érkezésének évében megkapott, „s meg is kísértett", oly tökéletességgel „dolgozott", hogy az objektívek korábbi hibái minimálisra csökkentek. A hatféle, 50-90 fokos, egyebek között 13, 28, 36 cm gyútávú tárgylencse kilenc kombináció lehetőségét kínálta, amelyekkel - a gép helyzetének változtatása nélkül - a legkülönfélébb nagyságú képek készültek. Átmérője alig 45 mm volt. Február 26-án fél négy óra tájban, Veress Ferencnek 15 mp alatt csaknem tökéletes minőségű, Boudoir-nagyságú (13 x 18 cm) képet sikerült borús időben fotografálnia vele. A 36 cm gyúpont távolságú „combinatiotól" nagyobb méretű kép is kitellett volna, miként kielégítő minőségű felvételt szolgáltatott - pillanatnyi idő alatt, egyszerű pillanatzáróval - 13 cm gyútávú változata. [51] A 2 hüvelyk átmérőjű Euryscope kabinett-képtől [52] 10 x 12 hüvelyk nagyságig készí-104
