Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai
96 III. fejezet tesében közreműködő valamennyi szint (feltaláló - vállalati vagy egyéb kollektíva - népgazdaság - integrációs közösség) megfelelő érdekeltségét. Akár a szabadalmi, akár a tanúsítványi oltalmi formát vizsgáljuk, mindegyik esetében találunk előnyöket és hátrányokat, tekintettel a fent vázolt követelményrendszerre. A tanúsítványi oltalom alapvető problémáját a vállalati szint nem kielégítő ösztönzése jelenti. Ha a gazdasági reformok során a különböző európai szocialista országok nem teljesen azonos megoldásokat fogadtak is el, közös törekvésként állapítható meg, hogy a vállalatokat (gazdasági egységeket) a műszaki fejlesztésben érdekeltté kívánják tenni, s ehhez képest annak finanszírozásában is növekszik a vállalati ráfordítások aránya. Kétségessé teszi azonban a vállalati érdekeltség hatékonyságát, ha a - részben - az ő ráfordításaikkal kifejlesztett műszaki megoldás tekintetében részükre semmiféle rendelkezési jogot nem biztosítunk. A rendelkezési jog teljes hiánya illuzórikussá teheti a vállalatok érdekeltségét a találmányok kifejlesztésében, oltalmának biztosításában és elterjesztésében, aminek - a tapasztalatok tanúsága szerint is - igen célszerű, automatikusan is ható módszere a műszaki információk árujellegű forgalma. Ezt az adminisztratív-szervező módszerek teljesen nem pótolhatják. Az érdekeltségi rendszer nehézségei, szükséges átalakítása a tanúsítványi rendszer bizonyos - gyakorlati -■ változásához is vezet. Ilyenként értékelhetjük az ún. vállalati tanúsítvány intézményét27 illetőleg a visszterhesség elvének 27 Ld. erre BOBROVSZKY: id. mű, továbbá V. A. DOZORCEV- nek az 1973. évi magyar-szovjet iparjogvédelmi kollokvium során tartott előadása.
