Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai
86 III. fejezet dolások alapján - alapvetően polgári joginak minősítjük, hangsúlyoznunk kell azt is, hogy ez a jogterület a polgári jogon belül sajátos, a tipikus polgári jogviszonyokhoz képest számos eltérést mutató terület. E sajátosságok gyökere - némileg leegyszerűsítve - a szellemi alkotások nem anyagi (imtnateriális) természetében, az áruforgalom szokásos tárgyait képező fizikai dolgoktól való különbségében rejlik, nevezetesen abban, hogy más egy szellemi alkotás avulási, kopási ideje, ha úgy tetszik, használati értékének élettartama,8 vagy abban, hogy míg egy fizikai dolog egyidejűleg praktikusan csak egy személy (vagy legalábbis korlátozott számú személyek) által használható fel a szükségletek kielégítésére, addig egy szellemi alkotás mások által történő felhasználásának ilyen korlátái elvileg nincsenek. A fenti lényeges különbségen alapul az a szocialista polgári jog elméletében (és nem csak ott) általánosan elfogadott nézet, amely a szellemi alkotások ún. tulajdoni koncepcióját elveti.9 Igaz, hogy a szellemi alkotások polgári jogi oltalmát elsődlegesen olyan jogviszonyok elismerése biztosítja, amelyek abszolút szerkezetűek, s az is igaz, hogy az abszolút szerkezetű jogviszonyok történelmileg először kialakult és társadalmi-gazdasági szempontból mindig is elsődleges jogintézménye a tulajdonjog (elsősorban természetesen a termelőeszközökön fennálló tulajdonjog), ez azonban csupán annyit jelent, hogy a tulajdonjog jellegzetességeiből absztrahált abszolút szerkezetű jogviszonyok egyes önállósult íaj-8 Ez lehet természetesen, pl. szerzői alkotások esetében, lényegesen hosszabb is, de a műszaki jellegű alkotásoknál, a rohamos műszaki fejlődés következtében, általában egyre rövidül. 9 Ld. erre VILÁGHY: „A szellemi alkotások joga”, io. és köv. old., illetőleg BOYTHA: A szerzői jog kézikönyve, 17. és köv. old.
