Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása
A szerződések szabályozása 73 mind a vállalati gazdasági érdekek védelme szempontiából. Nem lehet ugyanis közömbös a licenciaadó számára, hogy az általa kidolgozott műszaki megoldást - különösen abban a gyakori esetben, amikor a felhasználót a licenciára történő utalásra, vagy éppen ezzel összefüggésben pl. védjegye használatára is feljogosítja - azon az átvevő szervezeten kívül, amelynek műszaki színvonalát ismeri és megfelelőnek ítéli, más - ilyen feltételekkel esetleg nem rendelkező - vállalatok is felhasználják-e vagy sem. A licenciadíj összegének kiszámítását is nagymértékben megnehezíti, ha a szerződő partneren kívül más is felhasználhatja az átadott megoldást, a díj alapjául szolgáló termelési, forgalmi stb. adatok megnyugtató ellenőrzése alig megoldható feladat. Az ebből adódó bizonytalansági momentumok pedig szükségképpen a fix - és viszonylag magas - összegű licenciadíjak kikötéséhez vezetnek, s kevésbé választják a felek a %-os díjmeghatározást, amely pedig jobban juttatja kifejezésre a szerződő felek érdekközösségét. Egyébként nem feltétlenül igényli tipikus megoldásként ezt a feltételt a tanúsítványos modellre épülő koncepció sem. Ezek a jogrendszerek is ismerik a szabadalom - párhuzamosan igénybe vehető - intézményét. Ha a licenciaadó a licenciavevő országában találmányára feltalálói tanúsítványi oltalmat kér, az oltalmazott megoldás tekintetében a licenciaszerződés gyakorlatilag szükségtelen, legfeljebb a találmányként oltalmazott megoldáshoz kapcsolódó és know-how-nak minősülő egyéb megoldások vonatkozásában játszhat szerepet. Ha pedig a licenciaadó a szabadalmi oltalmat választotta, ennek jogi struktúrája lényegében valamennyi érdekelt állam jogrendszerében azonos, tehát a szabadalmas részéről egy adott
