Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása
68 II. fejezet hetséges, illetőleg szokásos, a licenciaszerződésekben szabályozást igénylő kérdések, ezek megoldási variánsai kerülnek felsorolásra, felhíva ezek fontosságára a szerződő felek figyelmét. A fenti érvek alapján a magyar delegáció álláspontja az volt, hogy általános jellegű típusfeltételeket kell kidolgozni. Ezek lazább jellege jobban tükrözi a fent vázolt követelményeket. A szerződésminták, blanketták használata ilyen jellegzetesen egyedi szerződésfajtánál kevesebb sikerrel kecsegtet, óhatatlanul sablonizál, s adott esetben az abban rögzített feltételektől eltérni kívánó partner helyzetét, ha nem is jogilag, de gyakorlatilag megnehezíti. A típusfeltételeket szorgalmazó álláspont emellett lehetségesnek tartotta, hogy a típusfeltételekhez, mint alapvető szabályozási formához, mellékletként csatoljanak néhány, iratmintaszerű, egy adott lehetséges variánst konkrétabban megfogalmazó, megformulázó szerződésmintá(ka)t is. A másik álláspont elsősorban az egyes tagállamokban már kialakult gyakorlat tapasztalatainak hangsúlyozásával, a mintaszerződési forma jogtechnikai előnyeivel érvelt. Annak azonban, hogy a feltételekpárti álláspont kisebbségben maradt, s végül is szerződésminták kerültek elfogadásra, nem az érveknek a fenti síkon lezajlott küzdelme volt az alapvető meghatározója. Az ugyanis, hogy a szabályozás típusfeltételek- vagy szerződésminta-szerű - bár nem jelentéktelen -, de alapjában jogtechnikai kérdés. Ennél jóval lényegesebb problémát jelent a választott szabályozási variáns kötelező jellegének helyes meghatározása. Bármelyik szabályozási módnál eldöntendő ugyanis annak kogens vagy diszpozitív jellege. Mindabból, amit fentebb a vállalati önállóság, érdekeltség biztosításának követelményével, a szerződések hangsúlyozott
