Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
II. fejezet. A licenciaszerződések szabályozása
62 II. fejezet ungsvertragokra vonatkozó szabályok következetesen érvényesítik a visszterhesség elvét.21 A román találmányi jog alapdokumentuma, az 1974. évi 62. sz., a találmányokról és újításokról szóló törvény - hasonlóan a korábbi, 1967. évi törvényhez - rendkívül lakonikus. 44. §-ában csupán a szabadalomból eredő jogok átruházhatóságát rögzíti (és a 45. §-ban közvetve, a lajstromozás joghatása kapcsán utal a felhasználási jog lehetőségére). Az irodalom ezekből a rendelkezésekből, támaszkodva a mögöttes polgári jogi szabályozásra is, fejti ki a licenciaszerződés lehetőségét és tartalmi elemeit.22 A licenciaszerződések gyakorlata, mint korábban láttuk, egyre szélesedik. A szovjet találmányi jog ugyancsak a feltalálói tanúsítvány, mint preferált oltalmi forma modelljére épít, ehhez képest a műszaki információk belső forgalmának, elterjesztésének még nagymértékben igazgatási, tervezési stb. módszereit alkalmazza. Kétségtelen azonban, hogy a tudományos-műszaki kooperáció terén egyre nagyobb szerephez jutnak a szerződések is, elsősorban ugyan az ún. kutatási szerződések területén,23 de növekvő mértékben az információáramlás szabályozásában is. Az alapvető problémát itt a visszterhesség elvének hiánya jelenti, azonban ez irányban is megfigyelhetők törekvések, nevezetesen az átadott infor-21 Ld. erre SETCEL: id. cikk, továbbá R. KASTLER: „Találmányok hasznosítása és feltalálók díjazása az NDK feltalálói joga szerint”, MIÉ Közleményei, 10, ill. W. LINDEN: „A licenciakereskedelem kérdései. Megjegyzések az NDK licencia-jogelméletéhez” MIÉ Közleményei, 10. 22 Ld. különösen Y. EMINESCU: „Dreptul de inventator in Republica Socialistá Románia", Editura Academiei, Bucure$ti, 1969. 23 Ld. erre LONTAI E.: „A kutatási szerződések”, különösen 67. és köv. old. (Ugyanott irodalom.)
