Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
IV. fejezet. A licenciaszerződés tárgya és tartalma
148 IV. fejezet ciaszerződésekben ritkán, hazai praxisban azonban eléggé gyakran előforduló - szerződéses feltétel, amellyel a licenciavevő átvállalja a licenciaadó által a szolgálati találmány feltalálójának fizetendő díjhányadot. Különösen know-how esetén ennek nyilvánvaló a kapcsolata a pénzügyi elszámolási szabályokkal.29 A nemzetközi licenciaszerződések területén merülnek fel devizaproblémák. Licenciaimport esetén az engedélyezési eljárás során kerülnek mérlegelésre a devizafedezet biztosítottságának, vagy biztosítandóságának kérdései, ez azonban ritkán akadálya az egyébként szükséges műszaki információ megszerzésének. Licenciaexport esetén is, úgy tűnik, a hatályos szabályozás kellően biztosítja az érdekeltséget, ideértve a feltalálókét is. Célszerű ezzel kapcsolatban egy sajátos problémára felhívnom a figyelmet, ami a KGST- mintaszerződések kidolgozása során vitát váltott ki. Tekintettel arra, hogy ezek a szerződésminták elsősorban KGST- államok szervezetei közötti licenciakapcsolatok szabályozására hivatottak, értelemszerűen tipikus elszámolási, „kirovó” pénznemként az ún. transzferábilis rubel került megjelölésre. Több delegáció álláspontja szerint azonban meg kell adni a szerződő feleknek azt a lehetőséget is, hogy a hazai vagy „közös” valuta mellett, kiköthessék a licenciadíjnak (vagy egy részének) más, konvertibilis valutában történő teljesítését is. Más delegációk ezzel szemben - a KGST-relációk elsődlegességét hangsúlyozva - arra az álláspontra he29 A szolgálati találmány know-how-kénti értékesítése, tehát a szabadalmazás mellőzése esetén ugyanis a feltalálónak járó dijat a bér-, illetőleg részesedési alap terhére kell elszámolni.