Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
IV. fejezet. A licenciaszerződés tárgya és tartalma
146 IV. fejezet A leggyakoribb, „legnépszerűbb” díjmeghatározási variánsnak a kombinált, a fix összegű „belépőt” és %-os díjat egyesítő díjmegállapítást tekinthetjük. Az 1970. évi 31%-os arányhoz képest jelenleg az ilyen díj megállapítási variánsok a licenciaszerződések közel kétharmadánál találhatók. A fix összegű belépő a licenciaadó részére a minimális nyereséget, rendszerint ráfordítási költségei fedezetét mindenképpen biztosítja. Úgy is szokták a szerződésekben feltüntetni, hogy az egyszeri összeg a dokumentáció összeállításának ellenértékét reprezentálja. Nem ritka egyébként, hogy a belépő összegét a licenciavevő a később fizetendő %-osan meghatározott díjakba beszámíthatja, azokból levonhatja. Vizsgálati tapasztalataink szerint a kombinált díjmegállapítást alkalmazó szerződések mintegy harmadrészében állapodtak meg a szerződő felek a „belépő” későbbi betudásában. A %-os részesedést (vagy azt is) tartalmazó díjmegállapítás, úgy tűnik, a legjobban fejezi ki a szerződő felek közös érdekét a licencia alapján történő gyártás és értékesítés volumenének növelésében. Egyúttal azonban közös kockázatot is tükröz, hiszen ha a licenciavevő egyáltalán nem veszi használatba a szerződés tárgyát (a o-nak 10%-a is o!), vagy a vártnál kisebb mértékben, ebből a licenciaadóra nézve komoly hátrány származik, különösen ha az adott területre kizárólagos licenciát nyújtott. Az ilyen lehetőség elleni védekezésként, a licenciaadó biztonságának érdekében alakította ki a gyakorlat az ún. minimális licenciadíj kategóriáját. Ennek lényege az, hogy a licenciavevő ugyan alapvetően %-os kulcs alapján köteles a díjat fizetni, de a szerződő felek - rendszerint ugyancsak gondos előkalkuláció
