Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
IV. fejezet. A licenciaszerződés tárgya és tartalma
I$2 IV. fejezet megállapodások gyakran ne makroszintű előzményekre, államközi megállapodásokra támaszkodjanak.2 A licenciaszerződés alanyainak megoszlása természetesen eltérő képet mutat a belső, illetőleg a nemzetközi kapcsolatok tekintetében. Hazai gyakorlatunk reprezentatív vizsgálata alapján3 azt állapíthatjuk meg, hogy a belső licenciaforgalomban licenciaadóként főként kutatóintézetek, egyetemek jelentkeznek, s kevésbé a vállalatok. Ezt részben az eltérő tevékenységi kör, részben az magyarázza, hogy a kutatóintézet, egyetem stb. ritkán van abban a helyzetben, hogy a rendelkezésére álló műszaki megoldást termékben materializálva értékesíthesse, míg a vállalat elsősorban saját termelésének fejlesztésére használja fel műszaki alkotásait, s csak másodsorban érdekelt annak licencia formájában történő értékesítésében. Licenciaadóként hasonló okokból szerepelnek a magánszemély-szabadalmasok, akiknek rendkívül ritkán van módjuk olyan volumenű gazdasági tevékenységet folytatni, amelynek keretében az adott találmány megfelelő hasznosítása lehetséges. így a műszaki alkotáshoz fűződő vagyoni érdekeik gyakorlati realizálása csaknem kizárólag annak átruházása vagy licencia nyújtása formájában történhet.4 Érdemes megjegyezni azonban, hogy míg a vállalatok ritkábban lép2 Az államközi megállapodások szerepére, a makro- és mikroszintű szerződések kapcsolatára és problémáira Id. az 1977. májusi potsdami konferencia anyagát, különösen SEIFFERT és TOKAREVA referátumait. 3 A „Szocialista vállalat” kutatási főirány keretében végzett vizsgálatok anyaga, különösen SZAKÁTS K.: „Gondolatok a licenciaforgalomról”, (Budapest, 1976. Kézirat) c. tanulmányában a KGM területére vonatkozó adatok. 4 Ld. VILÁGHY „A szellemi alkotások joga”, 97. old.
