Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai

A szerződés fogalma és fajai

szonbérlet típusaira hivatkoznak, esetenként felmerül a társasági szerződések, illetőleg - újabban, és elsősorban a knowhow-licenciaszerződések tekintetében - a vállalkozási szerződés kategóriájának alkalmazhatósága. Amint azt fentebb leszögeztük, a szellemi alkotások jogterülete a polgári jogon belül viszonylag önálló, sajátos terület, a fizikai dolgok sorsát rendező intézmények, nevezetesen a tulajdonjog, illetőleg az erre épülő szerződésfajták direkt alkalmazását el kell vetnünk. Ezért a fent említett egyes szerződésfajtákkal, mint a licenciaszerződés lehetséges kategóriáival, részletesen nem is foglalkozom, analóg alkalmazásuk lehetőségeire alább visszatérek.

Uralkodónak mondható az a felfogás, amely a licenciaszerződéseket önálló, sui generis szerződéstípusnak tekinti.71 Ezt az álláspontot fogadom el magam is, és a fentiekben megkíséreltem megfogalmazni ennek a szerződéstípusnak általános jellegzetességeit.

A sui generis jelleg elismerése azonban nem jelenti mindig az adott szerződéstípusra vonatkozó egyes - a gyakorlatban fontos szerepet játszó - részletkérdéseknek a megoldását. Korábban már utaltam arra (II. fejezet) az általánosnak mondható jelenségre, hogy a licenciaszerződésekre vonatkozó normatív szabályozás hiányzik, vagy legalábbis eléggé szűkszavú. Ebből folyik, hogy értelmező, értékelő tevékenységéhez a jogalkalmazónak nem egy esetben további támpontra van szüksége. Szerződésről lévén szó, önként kínálkozik a kötelmi jog, mint mögöttes terület, szabályainak segítségül hívása. Nagy valószínűséggel állítható, hogy az ál-71 így különösen TROLLER, REIMER, STUMPF. GAZDA, DOLE-2IL, SEIFFERT-FEIGE: id. müvek

119