Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)
III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai
A szerződés fogalma és fajai 113 De még a hagyományos modell alapján sem meggyőző a „licencia” nyújtásának, mint negatív jellegű kötelezettségnek típusalkotó funkcióját ilyen kizárólagos, meghatározó jelentőséggel felruházni. Ha más szerződésfajtákat vizsgálunk, hasonló „negatív” kötelezettségeket - nem is erőltetett absztrakcióval - nagy számban találhatunk. így az eladónak az a - kétségtelenül pozitív - kötelezettsége, hogy ruházza át a dolog tulajdonát a vevőre, implicite magában foglalja azt a - negatív jellegűnek minősíthető - kötelezettséget is, hogy korábbi tulajdonjogából folyó jogosítványairól lemondjon, tulajdonával felhagyjon. A bérbeadó kötelezettsége, tehát a bérlemény zavartalan használatának biztosítása mind pozitív jellegű szolgáltatásokat (karbantartás, javítás stb.), mind negatív jellegű kötelezettséget magában foglal, azt nevezetesen, hogy a bérbeadói jellegét megalapozó (rendszerint tulajdonosi vagy kezelői) jogainak gyakorlásától a bérlet hatálya alatt tartózkodjék. Ezt az elvont - talán elsődleges - negatív kötelezettséget, mint a pozitív szolgáltatások - mondhatnánk - logikai előfeltételét praktikusan minden dologszolgáltatási vagy használati szerződés esetén kimutathatjuk, nem ez jelenti azonban az elhatároló, típusmeghatározó ismérvet. Azt mondhatjuk tehát, hogy a licenciaadás a licenciaszerződésekben is ilyen előfeltételszerű, de nem alapvető kötelezettség. A licenciaszerződésekben a fő szerep tehát a pozitív természetű szolgáltatásoké, s ennek konzekvenciáit a licenciaszerződés jellegzetes tartalmának meghatározása, illetőleg a licenciaszerződés típusának, a szerződések rendszerében elfoglalt helyének megjelölése során is le kell vonni.
