Lontai Endre: A licenciaszerződések alapvető kérdései (Budapest, 1978)

III. fejezet. A licenicaszerződés fogalma és fajai

no

111. fejezet

aláhúzza, hogy a tipikus licenciaszerződésekben egyre inkább ez az uralkodó elem.61

Az a jelenség persze, hogy bizonyos szolgáltatások egy adott szerződés keretében - esetleg gyakran - vegyülnek, nem teszi mellőzhetetlenné azoknak elméletileg is egységben történő kezelését, illetőleg nem zárja ki a jelen esetben két önálló és egyenrangú szerződésfajta, nevezetesen a licenciaszerződés és a know-how szerződés elismerését. Az ún. vegyes szerződéseket ismeri és elismeri a jogrendszerek túlnyomó többsége. Esetünkben azonban mélyebb összefüggésről, szorosabb egységről van szó.

A tárgyalt szerződésekben az a közös alapvető és meghatározó ismérv, hogy meghatározott, értékes műszaki információt közvetítenek. Másodlagos szerepet játszik az, hogy milyen jogi módszerek, intézmények biztosítják az átadás lehetőségét, a rendelkezési jogot az átadó pozíciójában. Ezek a másodlagos - bár fontos - mozzanatok, azok eltérései legfeljebb variánsok, szerződési alfajok megfogalmazását indokolhatják, de nem érintik a közös egységes elemek elsődlegességét. Ha a licenciaszerződés gazdasági-jogi funkcióját

61 Így különösen DZSELEPOV, BOGUSZLAVSZKIJ, LINDEN, GORÓGYISSZKIJ, MÜLLER-SCHÖNFELD: id. cikkek, továbbá FEIGE-SEIFFERT: id. mű, II. kötet, u. és köv. old. Hasonlóan Y. EMINESCU: „Dreptul de inventator in Republica Socialistá Románia”, Editura Academiei, Bucuresti, 1969. 187. és köv. old., LASZKOV: id. mű 47. old., S. SOLTYSINSKI: „Das polnische Recht der Patent- und Know-how-Lizenzen in nationaler und internationaler Sicht”, GRUR Int., 1977. 5., W. KRETSCHMER-R. OSTERLAND: „Lizenzhandel”, Berlin, 1972. Die Wirtschaft, 95. és köv. old., PÁLFALVI J.: „Know-how a gyakorlatban”, Újítók Lapja, 1976. 11-12., K. KNAP-M. OPLTOVÁ: „Licencni smlouva”, Acta Univ. Caroliensis Jur. 1-2., Praha, 1972., K. KNAP: „Der Lizenvertrag als ein besonderer Vertragstypus”, GRUR Int. 1973- 6-7.