Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén
kialakítására, a műszaki fejlesztéssel és a marketingtevékenységgel kapcsolatos kockázatok és költségek vállalására, a racionális termelésszervezésre, a szükséges vertikális kooperációnak cégen belüli kialakítására. Ezt a gazdasági-műszaki potenciált a megfelelően alkalmazott iparjogvédelmi politikával is erősíthetik. Jelentős technológiájuk jó részét szabadalmaztatják, más részét komplex knowhow-vá ötvözik, jelentéktelenebbnek ítélt megoldásaikat ún. defenzív publikációkkal feltárják,221 szűkítve a konkurencia szabadalmazási esélyeit. Tudatos védjegypolitikával, védjegycsaládok kialakításával és széles körű reklámhadjárattal monopolizálják a piacot. Vegyük még hozzá a szakértő jogi apparátust, amivel szemben — figyelemmel a perek költség- és időigényére — kevés sikerrel szállhat szembe a gyenge versenytárs. Egyszóval, az iparjogvédelem eszköztárát (is) tudatosan felhasználva igen szerény esélyt adnak a kis- és közepes méretű versenytársaknak. A monopóliumokkal szemben álló gyengébb versenytársak alapvető érdeke az „életben maradás”. Erre gyakorlatilag két út kínálkozik. Vagy — tudomásul véve alárendelt pozíciójukat és a diktált feltételeket — kooperáló partnerként törekszenek csatlakozni valamely monopólium „holdudvarához” (a viszonylag teljes körű belső vertikalitás mellett is — figyelemmel a specializáció ésszerű határaira — ezek a mamutcégek számos „bedolgozó” kis céget kapcsolnak magukhoz), vagy a „hézagok stratégiáját” követve, olyan területekre koncentrálják energiájukat, amelyek — különböző okokból — kiesnek a monopóliumok érdeklődési köréből (pl. kis szériás vagy egyedi termékek, exkluzív divatcikkek stb.). A monopóliumellenes jogalkotás mindenesetre törekszik meggátolni az egészségesnek ítélt versenyhelyzet nagymérvű torzulását. Ez a törekvés időnként harci területté változtatja az iparjogvédelmi intézmények egyikét-másikát. Monopolhelyzetek kialakulásában — a szervezeti különállás megőrzése mellett — szerepet játszhatnak a különböző patent poolok, kizárólagos licenciák, általában a kizárólagos szerkezetű iparjogvédelmi intézmények felhasználása. Különösen érdekes szemügyre venni ebből a szempontból a Közös Piac fejlődését.222 A Római Szerződés (elsősorban annak 85. és 86. cikkei) elvileg tilalmazzák a versenyt gátló monopolhelyzetek kialakítását. Másrészt fejlesztendőnek ítéli az integrációs közösség az iparjogvédelmi rendszert, a jogközelítést és kooperációt ezen a területen. Elegendő utalni itt a müncheni és luxemburgi megállapodásokkal létrehozott európai (s ezen belül speciális közösségi) szabadalmi rendszerre,223 nevezetesen arra, hogy a luxemburgi egyezmény a kizárólagos licencia adásának lehetőségét kifejezetten is rögzíti.224 A Római Szerződésben rögzített és az 221 Bobrovszky op. cit. (19. lj.). pp. 55. ct seq. 222 Részletesen Mádl, op. cit.; B. I. Cawthra: Industrial Property Rights in the EEC, London, 1973. 222 Die Praxis des EPÜ, München, 1979. (ism. Faludi G., JK 1981/12.). 224 LPÜ 43. cikk. 91
