Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)

III. Érdekek és érdek-összeütközések az iparjogvédelem területén

Végül még egy erre a területre eső — elvileg könnyebben, mint a gyakorlatban eldönthető — problémára kell felhívni a figyelmet. Alkotótársaknak — magátólértetődően — csak azokat lehet minősíteni, akik a közös eredmény elérésében valóban ,, alkotó jellegű” tevékenységükkel vettek részt. (Más kérdés, hogy az egyes alkotótársak közreműködésének súlya, minősége, tehát a belső arányok megállapítása nehezen értékelhető. A jogrendszerek többsége ezért — bölcsen — általában az arányok egyenlőségének vélelmét állítja fel.) A gyakorlatban azonban az eredmény létrehozásában közreműködők tevékenysége erősen eltérő jellegű, színvonalú lehet. Van, aki ötleteket ad, más szorgalmas kísérletező, a harmadik az „advocatus diaboli” hasznos funkcióját látja el stb. Alkotó jellegűnek minősíthető-e a szervező tevékenység vagy éppen a találmányi ötlet oltalomképes megformulázása (pl. az igénypontok célszerű megfogalmazása)202. A magyar gyakorlat (nem függetlenül ismét csak a pénzügyi forrásokra vonatkozó szabályoktól) arról tanúskodik, hogy nemegyszer olyan „közreműködőket” is feltalálótársnak minősítettek, akiknek tevékenységével kapcsolatban — bármilyen hasznosak is ezek — az alkotói jelleg legalábbis vitatható.

Annak szükségessége, hogy a valódi alkotóktól meg kell különböztetni a nem-kreatív jelleggel közreműködőket, nem teszi korántsem vitássá ez utóbbi kategória tevékenységének hasznosságát, az innovációs láncolat faktorai közé sorolását, ehhez képest ösztönzésük messzemenő indokoltságát. A magyar jog — mind a találmányok, mind az újítások vonatkozásában — külön is elismeri a közreműködői tevékenységet, díjazásuk elvi alapját is megteremti, s a találmányok, illetőleg újítások díjazásának pénzügyi forrásaihoz kapcsolva, törekszik a közreműködői tevékenység szélesítésére.203

Feltalálói elv v/s bejelentői elv

57. A feltalálói és bejelentői elv konkurenciája hagyományosan jellemzi az egyes jogrendszerek megoldásait. A két elv közös kiindulási bázisa, hogy egyrészt feltaláló fogalmilag csak fizikai személy lehet, másrészt, hogy a szabadalmi igény — mint a találmánnyal kapcsolatos vagyoni természetű jogosultság — elvileg forgalomképes. A két elv között tehát az eltérés abban fogalmazható meg, hogy a feltalálói elvre építő jogrendszerekben csak az „első és igazi” feltaláló érvényesíthet eredeti jogcímen szabadalmi igényt, bárki más csak akkor, ha jogutódlását kellően igazolja, illetőleg, hogy a posszibilis „párhuzamos” feltalálók közötti konfliktusban a „first to invent” elve kap prioritást a „first to file” elvével szemben. A

202 Az OTH 1978-ban közzétett (SZK, 1978/6.) állásfoglalása szerint pl. a szabadalmi ügyvivő nem tekinthető feltalálótársnak.

203 1 0/1983. (V.12.) MT sz. r. 13.§, 11/1983. (V.12.) MT sz. r. 5.§, 17/1983. (VII. 6) PM sz. r. Más kérdés, hogy számosán nem tekintik megalapozottnak a fenti jogszabályoknak azt a „szűkítő” megközelítését, amely a közreműködői díj „munkaráfordítás-arányos” megállapítására orientál. Adott esetben a közreműködőt kívánatosabb az eredményben (is) érdekeltté tenni.

84