Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
II. Az iparjogvédelem nemzetközi intézményrendszere; a Párizsi Uniós Egyezmény
rögzíti az egyhangúságot, egyértelműen úgy foglaltak állást, hogy a 2/3-as szótöbbség elegendő a döntésekhez. A szocialista országok is — korszerűtlennek ítélve az egyhangúság elvét — a minősített többségi döntés mellett foglaltak állást. A tőkés országok csoportjában erősen megoszlottak a vélemények. Voltak, akik elfogadták a többségi elvet, de a minősített többséget — bizonyos kérdésekben — 4/5, esetleg 9/10 arányban javasolták megállapítani, illetőleg az ellenszavazatok bizonyos minimális számától (10—13) függővé tenni a döntés hatályát. Mások lényegesen merevebb álláspontot fogadtak el, különösen az USA képviselője. Elvileg egyébként arra hivatkoztak, hogy eddig valamennyi revízió során egyhangú döntés történt, ez tehát — nemzetközi szokásjogi alapon — irányadó. Ehhez képest a többségi elv elfogadása olyan PUE módosításnak minősül, amihez az egyhangúság szükséges.134 A konszenzus elvének ügyes alkalmazásával egyelőre elhárult az akadály az érdemi vita elől, de a kérdés aligha tekinthető lezártnak. Az eljárási-ügyrendi viták elhúzódása folytán praktikusan nem volt mód a valóban lényeges kérdések fölötti vitára. Ezért a konferencia úgy döntött, hogy tevékenységét felfüggeszti, és javasolja a PUE közgyűlésének az értekezlet folytatását. Hogy valamit mégis felmutasson, a téma szerinti főbizottság elfogadta (ez természetesen nem jelenti, hogy a konferencia is) a Basic Proposals szerinti 12bis, 12ter cikkeket, illetőleg a 13. cikk (2)/a/XIV. pontját. Ezek a cikkek egyrészt feljogosítják a vizsgáló hivatalt, hogy a bejelentőtől — vagy szükség esetén más hivataltól — tájékoztatást kérjen az azonos (analóg) találmányra nézve máshol benyújtott bejelentés sorsáról (ez a lehetőség — még az oltalmak függetlensége mellett is — segít feltárni az esetleg kevésbé kvalifikált hivatalnak a bejelentés gyenge pontjait), másrészt részletezi, hogy milyen segítséget kíván nyújtani az Unió a fejlődő országok iparjogvédelmi infrastruktúrája fejlesztéséhez; az ilyen programokhoz szükséges összegek tekintetében a közgyűlés dönt. 46. Maradt tehát bőven feladat a konferencia második felvonására, amely 1981. szeptember 28.—október 24. között került megrendezésre Nairobiban. Ennek előjelei sem a legkedvezőbbek voltak, részben a korábban vázolt véleményeltérésekre, részben arra tekintettel, hogy közben tovább romlott a nemzetközi politikai légkör, a tőkés országok álláspontja — különösen az USA-é — merevebbé vált. Az előzetes aggályok ismét igazolódtak. A nairobi konferencia sem volt képes elvégezni a kitűzött feladatokat. Két eredménye: az egyidejűleg tárgyalt egyezményjavaslat elfogadása (az olimpiai jelvény védelméről), illetőleg az 5 A cikk új szövegének — főbizottsági szinten történő — elfogadása. Az 5 A cikk problémaköre nem csupán a jelenlegi revízió egyik alapkérdése, de általában is a szabadalmi oltalom lényegével, gazdasági-jogi funkciójával összefüggő egyik legalapvetőbb probléma. Azzal függ össze, mi tulajdonképpen a szabadalmi jogviszony tartalma, a kizárólagos pozíció csupán jogokat biztosít-e 114 A probléma részletes elméleti-történeti elemzésére Id. Ballreich—Kunz-Hallslein. op. cit. (52. lj.); Bogsch, op. cit. (45. lj.). 61
