Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)
I. Bevezetés
jogirodalmon belül a szellemi alkotások jogának elvi-elméleti kérdései leginkább a magyar civilisztikában kerültek elemzésre. A viszonylag legkidolgozottabb elmélet (Világhy)33 szerint a szellemi alkotásokkal összefüggő vagyoni viszonyok alapjában elosztási viszonyok, s bár ez elvileg a munkajogias szabályozásra is alapot adhatna, az alkotók ösztönzését, a személyi és társadalmi érdekek harmóniáját jobban biztosító szabályozás célszerűen polgári jogi módszerekkel, kizárólagos jogi pozíció kialakításával történhet. Ez a koncepció sem ad azonban megnyugtató választ az iparjogvédelem heterogén jellegéből folyó problémákra, tehát pl. a megkülönböztető jelzések vagy a versenyjog idesorolását illetően. Az iparjogvédelem jogrendszeri besorolását, illetőleg belső struktúráját érintő elméleti problémákat csupán jelezni kívántam, aláhúzva a szocialista jogtudomány előtt álló feladatokat, s nem végleges és konzekvens megoldást kínálva. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy — elismerve a komplex terület komplex megközelítésének szükségességét — az oltalmak célszerű, az érdekek érvényesülését viszonylag egyszerűen biztosító struktúrája a leginkább a polgári jogra jellemző módszerekkel építhető ki, hogy az öntevékeny kezdeményezés, kockázatvállalás, együttműködés legelőnyösebb szervezeti kereteit a polgári jog árnyaltan kidolgozott intézménye, a szerződés nyújthatja. Egyszóval az iparjogvédelem terén a polgári jog, ha nem is monopol, de domináns, alapvető szerepet játszik.34 A téma feldolgozása során mindenesetre — az elméleti aggályoktól eltekintve — az iparjogvédelem jogterületét az 5. pont szerinti intézmények, részterületek alapján elfogadott egységnek tekintem, s erre építem a következő fejtegetéseket. Az iparjogvédelem kapcsolata a gazdasággal 7. A modern gazdaság összefonódása a kutatási-fejlesztési tevékenységgel sokszorosan bizonyított. A gazdasági tevékenység egységét, szerves alakulását biztosító egyik fontos „vezérfonalának tekintik napjainkban az innovációs szempontú megközelítést. Ez egészen leegyszerűsítve azt igényli, hogy a gazdasági tevékenység minden fázisát, az egyes fázisok kapcsolódását átfogóan, a végcélra, azaz a fogyasztóhoz eljuttatandó, magas használati értékű, versenyképes termékre irányítva kell szemlélni és ennek a célnak alárendelten, a versenyképesség fenntartása, sőt növelése érdekében az egész tevékenységnek állandóan meg kell újulnia. Már a kutatási feladatok megjelölésének fázisában prognosztizálni kell annak piaci sorsát, ehhez igazítani a kutatási-fejlesztési tevékenységet, a termelést, az értékesítést.35 Az innovatív tevékenység szerves része az iparjogvédelem eszköztárának felhasználása. A különböző fázisokban átgondoltan alkalmazott iparjogvédelmi megközelítés felerősíteni alkalmas az innovációs folyamat hatékonyságát. Nem 33 Világhy M : A szellemi alkotások jogi védelmének elvi alapjai a szocialista jogrendszerben, Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője, 1960/2—3.; idem, op. cit. (24 lj.); Boytha, op. cit. (26. lj.). 34 így Bobrovszky, op. cit. (19. lj.); Világhy, op. cit. (24. lj.). 35 Cf. pl. Bucsy L.: Vállalati innováció — idegen fejlesztés a gyakorlatban, KSZ 1981/7—8.; szélesebb összefüggésben Kozma F.: Az alkotó munkáról és az innovációról, TSZ 1981/11.; ld. még az MT 1981/4. számának (Társadalmi innováció — innovatív társadalom) anyagát. 2* 19
