Lontai Endre: Jogegységesítés a nemzetközi iparjogvédelem területén (Budapest, 1988)

I. Bevezetés

A kapcsolatok fejlődési trendjének néhány vonása

3. A nemzetközi kapcsolatok alakulása nem egyenes vonalú. Időnként elhidegülések, diszkriminatív törekvések, többé-kevésbé indokolt protekcionizmus stb. észrevehetően zavaró hatást gyakorolnak, bizonyos területeken szőkébbé válik a hagyományos együttműködési formák kiaknázása, vagy legalábbis fejlődési ütemük lanyhul. Ennek okai sokszínűek, nemegyszer tudatos politikai koncepciók erősebb szerepet játszanak, mint a gazdasági megfontolások. A Kelet-Nyugat, Észak-Dél érdek-összeütközések, az új világgazdasági rend kibontakozásának gyermekbetegségei éreztetik hatásukat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén, így különösen a fejlődő országok oldaláról fogalmaznak meg éles bírálatokat és a kapcsolatrendszer átalakítására irányuló javaslatokat, joggal szögezi le azonban Bognár, hogy „.. .jóindulatú, de téves koncepciónak tartjuk pl. azokat a befelé fordulásra ösztönző elgondolásokat, amelyek még a világgazdaságtól történő szándékos elszakadást is magukban foglalják...”3 A világgazdaság egyes szegmensei természetesen eltérő hagyományokkal, más-más megközelítéssel vesznek részt az együttműködésben, eltér az intra- és interregionális kapcsolatok súlya és aránya,4 ez azonban nem indokolhatja a regionális autarkiára törekvést, sőt éppen a nyitott, offenzív stratégia kialakítása a kívánatos.5 (A fejlődő országok sajátos problémáira a 71. pontban részletesebben térek ki.) A negatív tendenciák, időleges megtorpanások és visszaesések ellenére, távlatilag nincs más alternatíva, mint a nemzetközi együttműködés szélesítése, fejlesztése. Meggyőződésem, hogy a gazdasági ráció, az általános „józan ész” az elhidegülés periódusait epizódszerepre kárhoztatja.

Általánosan megfigyelhető tendencia, s ez a „válságperiódusokban” fokozott erővel nyilvánul meg, hogy a tudományos-műszaki kooperáció fejlődési tempója meghaladja a hagyományos gazdasági kapcsolatok fejlődését. Ennek alátámasztására talán elegendő a licencia- (tágabban szellemi termék, ideértve különösen az engineering-tevékenységet) forgalom dinamikus, az áruforgalomét jelentősen meghaladó arányú növekedésére,6 vagy a szabadalmi statisztikák

3 Bognár J.: Az „új gazdasági világrend” jelentősége korunk világgazdasági áramlataiban, in: Tanulmányok az új világgazdasági rendről (szerk. Bognár J.), Budapest, 1981.

* Szentes T.: A tőkés világgazdaság aszimmetrikus viszonyai és a fejlett tőkés és a fejlődő országok közötti nemzetközi munkamegosztás strukturális egyenlőtlenségei, in: Tanulmányok az új világgazdasági rendről (3. lj.).

5 Inotai A.: A regionális integrációk az új világgazdasági helyzetben, Budapest, 1980.; hasonlóan Köves A.: A világgazdasági nyitás: kihívás és kényszer, Budapest, 1980.

6 így pl. az NSZK áruexportja 1950—1970 között 15%-kal növekedett, míg ugyanebben az időszakban licenciaexportja 46%-kal (id. Etelaky L.: Néhány gondolat a kutatási-fejlesztési költségek és a licenciaértékesítés kapcsolatáról, UL 1974/14 ). Ld. még Wolf, A.: Lizenztransfer aus weltwirtschaftlicher Sicht, GRUR Int. 1973/8.; Mádi Cs.: Licenc és know-how. A szellemi termékek nemzetközi forgalma, Budapest, 1976.; Lontai E.: A licenciaszerződések alapvető kérdései, Budapest, 1978.

13